BOLDOG KARÁCSONYT!!

Nem ez még mindig nem friss!:(sajnálom hogy ennyit kell várnotok rá

Mindenkinek boldog békés karácsonyt kívánok,ezzel a tündéri kutyulival együtt!

Ígérem nagyon sietek a frissel!

millió puszi:

Natalie

Nagyon bocsi!:(

Sajnálom , nem tudok frissel szolgálni a héten:(nem tudok gépközelbe se jutni majd , mert rengeteg nagydolgozatot írunk a héten.("nagy örömömre"-.-)amint tudok hozok frisst!



millió puszi:

Natalie

10.fejezet

itt a feji!sokkal több komit szeretnék!

Zene a fejihez

/Natalie szemszöge/





A szobámban ébredtem fel.Infúziókkal voltam teleszurkálva, és lélegeztetőgépen voltam.Először nem érezte semmit,de aztán borzasztó fájdalom nyilallt a hasamba.Lepillantottam , a fájdalom forrására, s ekkor észrevettem bátyámat , aki fejét az ágyamra hajtva ,egy széken ülve aludt, és a kezemet fogta.Megpróbáltam egy kicsit megmozdítani a kezemet.Hál' istennek sikerült.A bátyám szemei azonnal felpattantak.
-Natalie!Jól vagy?Hogy érzed magad ?Jól vagy?Ezt már kérdeztem.Bocsi.-hadarta.Szemeiből örömöt , és megkönnyebbülést véltem kiolvasni.Nem tudtam válaszolni a lélegeztető gép miatt.
- e ki a áól e a iét.-makogtam érthetetlenül.
-Tessék?-nézett értetlenül Josh.Felemeltem a kezem , és kitéptem a számból a csövet.
-Azt mondtam , hogy vedd ki a számból ezt az izét.De már megoldottam.-suttogtam.Nem igazán volt hangom.
-Ja! Bocsesz.-hajtotta le a fejét.
-Ugyan!Semmi baj!-mosolyogtam erőtlenül.
 A "nagy" beszélgetésre apa  jelent meg az ajtóban.
-Jobban vagy már?-jött oda hozzám.
-Valamennyivel jobban.-válaszoltam.
-Gyermekeim beszélnem kell veletek.Én újra megnősülök.Elveszem feleségül Lindát , és örökbe fogadom a két lányát.Nagyon kedvesek ,és szerintem hamar összebarátkoztok velük.-hadarta egy szuszra.
-MOND,TÉGED EGYÁLTALÁN ÉRDEKEL , HOGY...-ordított Josh de én félbeszakítottam.
-Josh kérlek hagyd ezt abba.-szóltam rá suttogva.
-De téged nem is zavar , hogy ...
-De!De tiszteletben kell tartanunk a döntését.-böktem a fejemmel apám felé.
-Hát jó!De ,hogy tudd , csakis Natalie miatt nem végzem ki őket.-morogta bátyám.
-Köszönöm a ...megértéseteket.-suttogta majd kiment a szobámból.
-Nem értelek téged!-rázta meg fejét fivérem.
-Adj neki egy esélyt!
-Rendben van.-húzta el a száját-Nem vagy éhes?-terelte a témát.
-Egy kicsit, de túlélem.
-Nem érdekel , hogy kicsit vagy nagyon!Azonnal hozok egy tasakkal.Apa hozott párat a kórházból.-mondta már a folyosón járva.
Egy pohárral tért vissza , ami színültig volt vérrel.
-Jó étvágyat!-nyomta a kezembe.
-Köszi.-mondtam mielőtt nagyot kortyoltam a vérből.Nagyon jól esett. Éreztem ahogy a sebem azonnal elkezdett összehúzódni.Minden kortynál , egyre jobban , és jobban , mígnem teljesen eltűnt.Leszedtem a kötést.
-Ez gyors volt!-nézett Josh a seb helyére.
 -Ja , az.-tettem le a poharat az éjjeliszekrényemre.
-Akkor , készüljünk a holnapra.-sóhajtotta testvérem.
-Miért , mi lesz holnap?-húztam fel egyik szemöldökömet.
-Apánk kicsi barátnője és lányai beköltözésének napja.-morogta  dühösen.
-Már?!-pattantam fel , de azonnal meg is bántam , mivel rögtön fájdalom nyílalt a hasamba.
-Hé,hé!Azért ne ficánkolj , annyira még nem lehetsz jól!-ült le az ágyam melletti székre-Egyébként Barbara és Keira folyamatosan hívogattak a mobilodon.Aggódnak érted.-mosolyodott el.
-És a fiúkkal mi van?Ők mindent láttak.
-Elmondtam nekik mindent , és megígérték , hogy nm mondják el senkinek.Az első mondatuk az volt  , hogy "De királyság!"-nevetett Josh.Ez engem is megnevettetett.Bár mit vártam tőlük?Hogy majd fejvesztve menekülnek előlünk?Hát egyáltalán nem ilyenek ismerem őket.
Megcsörrent a telefonom az éjjeli szekrényemen.
-Halló?!-vettem fel.
-Natalie?!Felébredt!-mondta valakinek -Hogy vagy?
-Jobban.-válaszoltam.
-Már meglátogathatunk?-kérdezte reménykedve.Bátyámra néztem , aki aprót bólintott.
-Igen, meg.-mondtam mosolyogva, mire nagy sikítozás támadt a vonal túlvégén.Eltartottam a fülemtől , a készüléket.
-Oké, akkor apa elvisz minket!Max fél óra és ott vagyunk.Szia!-köszönt el , és már le is tette.
-Légyszi levinnéd a poharat,mert azért nem lenne túl jó  ha véres poharat találnának az éjjeliszekrényen.-mosolyogtam rá.
-Hát persze.-mosolygott vissza, majd eltűnt  a pohárral együtt.
Megpróbálkoztam elérni a távirányítót , ami az éjjeliszekrény másik végén volt.És heuréka!Sikerült lelöknöm az éjjeli szekrény túloldalára!Ez az én formám!


Csak feküdtem és feküdtem , és néztem ki a fejemből.Josh ugyan ezt tette , csak ő ült.Kopognak.És akkor most jön az Oscar-os alakítás.Betegnek látszom , betegnek látszom-mondogattam magamban.
Hallottam ahogy a vendégeink a lépcsőn  szaladnak.Majd megláttam , Barbarát a szobám ajtajában.
-Szia!-ölelt meg.
-Szia!-jött be Keira is a szobámba , aki szintén megölelt.
-Jobban vagy már?Már nincs lázad?Köhögsz még?-halmozott Barbara kérdésekkel.
-Azt mondtam nekik , hogy torokgyulladásod van.-suttogta Josh olyan halkan , ,hogy én halljam , de a barátaim ne.
-Igen !Már teljesen jól vagyok!-mosolyogtam rá.
-Képzeld!Egy teljes hónapig nincs suli , a tűz miatt!Tök jó nem?-tapsikolt Keira.
-Szuper.-próbáltam lelkesedni.Mert nekem aztán annyira mindegy volt .
-Apukád hol van?Azt hittem ő hozott titeket.-tereltem a témát.
-Ja , a te apukáddal beszélget.Igaz , hogy megnősül és azt a Linda nevű nőt veszi el?-szuper, már mindenki tudja.
-Aha.-adtam "bő"' választ-De légyszi beszéljünk másról , mert már kiráz a hideg ettől a házassági mizériától.
-Persze.



Négy órán keresztül az új mostohanővéreimről beszéltünk , akik Josh évfolyamtársai.Hát túl sok jót nem hallottam róluk.Már félek , ettől az első találkozástól.
Aztán , bejött Richard ,és azt mondta , Barbarának , és Keirá-nak , hogy hagyjanak most már pihenni.Elköszöntünk egymástól , és már mentek is.
-Ki vele !Mennyi ideig voltam kiütve?-kérdeztem , bátyámat , már zuhanyzásom után.
-Egy teljes hétig.-mosolygott.
-Hú jól bírtam , csak az a fura , hogy még mindig fáradt vagyok.-nevetettem el magam-Ja és köszi , hogy a műszereket is kivitted a szobámból , még Barb - ék érkezése előtt.
-Ugyan nincs mit.Hát mit ne mondjak nem sok jót hallottam a mostohatestvéreinkről.-morogta.
-Nekem is ugyan ez fordult meg a fejemben.Szerinted ki foglyuk bírni?
-Hát csak két választás van ...vagy kibírjuk , vagy kinyírjuk őket.-nevetett.Ja elég vicces lenne a szitu,először találkozunk , és egyben utoljára.
-Na aludj most már.-állt fel a székről , amin egész nap üldögélt.
-Rendben , de te is menj aludni!-utasítottam.
-Meglesz!Jó éjt!
-Jó éjt!


sok komit!!!

9.fejezet

itt a kövi feji!remélem megint kapok komikat!

Az ajánlott zene



/Natalie szemszöge/




Amikor beléptem , nem hittem a szememnek.Apám , nyalta falta azt a nőt aki tegnap nálunk volt.Nem vettek észre, ezért jól becsaptam magam mögött az ajtót.Erre mind a ketten felfigyeltek.Apám megköszörülte a torkát.Komolyan ennyi ideig lettem volna vadászni?Nem is akartam beszélni , inkább csak felmentem a szobámba , és annak az ajtaját is jól becsaptam magam után.A bátyám az ágyamon ült , az arcát a tenyerébe temette.Odamentem hozzá , és átöleltem.
-Meg tudsz nekem bocsájtani?-kérdezte suttogva.
-Persze.-mosolyogtam.
-Gondolom láttad , hogy egymásba vannak gabalyodva.-szorította össze az álkapcsát.
-Aha.-húztam el a számat-De valamivel tereljük el a figyelmünket erről!Mondjuk menjünk el bulizni!-javasoltam.
-Ja az jót fog tenni , ennyi szörnyűség után.-sóhajtotta-Nembaj , ha jönnek a haverjaim is?-kérdezte.
-Nem, dehogy baj!Én is elhívom Keirát és...fenébe ,de Barbara meg biztos pihizik , és Keirát meg még nem ismerem annyira , és a mobilszáma sincs meg. Na mindegy.Akkor inkább maradok.-jeltettem ki.
-Na ne!Inkább maradsz itt ezekkel , minthogy eljönnél velem meg a haverjaimmal bulizni?-húzta fel egyik szemöldökét.
-De nem akarok zavarni.-mondtam miközben a padlót fixíroztam .
-Ugyan , szerintem nagyon feldobná őket a társaságod.-nevette el magát.
-Most meg miért nevetsz?-kérdeztem mosolyogva.
-Pont tegnap kérdezte Jeremy , hogy nem megyünk -e el bulizni valahova.Az volt az egyetlen kötése , hogy téged is vigyelek.-nézett rám mosolyogva.
-Hát akkor megyek , letusolok,felöltözök , és mehetünk is.-álltam fel az ágyamról.
-Oké.Én is megyek készülni.-mosolygott ,majd kilépett a szobámból.

Gyors tusolás után , magamra csavartam a törölközőmet, és úgy mentem ki a gardróbomba válogatni.Egy fekete ,  flitteres , alul passzos ruhára esett a választásom.Hozzá egy hosszú nyakláncot vettem fel,egy fekete karika fülbevalót , és egy szintén fekete magassarkút.Majd mentem sminkelni.Fekete szemhéjpúdert használtam , na meg persze szempillaspirált, és persze szájfényt,ami rózsaszínű volt.
Az amulettemet levettem , mert nem illet a szereléshez.Betettem a párnám alá.Még megnéztem magam a tükörbe , megigazítottam , a hajam , és a ruhám , felkaptam a bőr kabátom , és már indultam is a garázsba.  Apámék eltűntek a nappaliból, ami nem nagyon izgatott.Amikor a garázsba értem a bátyámnak leesett az álla.
-Azta!Hugi nagyon jól nézel ki!-mosolygott.
-Te se panaszkodhatsz.-mosolyogtam vissza.Hiányérzetem volt.Hamar leesett miért.
-Apa kocsija hol van?-kérdeztem bátyámra nézve , már a kocsiban ülve.
-Nem tudom,de nem is érdekel.-beindította a motort , és már száguldottunk is.

A városban lassított , és megállt egy "The House" nevű hely előtt.Amikor bementünk egyből a fiúkat kerestük.
Josh észrevette őket egy biliárd asztalnál.
-Szevasztok!-köszönt nekik Josh.
-Helló haver!És haver szexi huga!-köszönt először Jeremy.
-Neked is szia Jeremy!-mosolyogtam.
-Beszálltok ti is?-kérdezte Jim.
-Aha.-mosolygott Josh.
-Szuper.-mondta mosolyogva Tom , miközben odaadott nekem egy dákót.


Két órán keresztül játszottunk.Eközben ittam három kólát , a fiúk pedig három sört.És végül én győztem, bár tudom , hogy hagytak győzni.Kedves volt tőlük.A végén leültünk egy asztalhoz.
-Apropó!Gratulálok a sulis mentőakciódhoz!-mosolygott rám zavarba ejtően Jeremy.
-Kösz , de tényleg semmiség volt.-mosolyogtam vissza rá.Már nem vagyok az a pirulós leányka mint kiskoromban.Egy mosollyal nem lehet zavarba hozni.Ezen meg is lepődött.-Kimegyek levegőzök egyet.-mondtam miközben végignéztem asztaltársaságom tagjain.
-Veled megyek!-állt fel Jer.
-Ugyan nem kell.-mosolyogtam rá miközben magamra kaptam a kabátom.
-Ragaszkodok hozzá!-vette fel ő is a dzsekijét.
-Oké.-egyeztem bele.Kimentünk a szórakozóhely elé , ahol , elég sok férfi fütyült utánam , de semmi többet nem csináltak.Csak sétáltunk szótlanul egymás mellett.De örültem , hogy mellettem van.Azonban amikor  egy sikátor mellett haladtunk el , észrevettem , egy vörös szempárt.
-Jeremy!-ragadtam meg a kezét-Menj vissza , és mond meg Josh-nak , hogy azonnal jöjjön ide!Siess , és ne nézz hátra!-utasítottam.Először értetlenül nézett , de aztán bólintott egyet , és futásnak eredt.Én is így tettem.
A vámpír menekült előlem,egészen addig , amíg zsákutcába nem értünk.Az arcát még mindig nem láttam.
-Ki vagy te?-kérdeztem tőle.
-Hát nem ismersz meg?--szólalt meg annak  vámpírnak a hangja ,akit a pokol mélyére kívánok-Tudod először még én se ismertelek meg.Nagyon sokat változtál, gyönyörű  nő lettél!De kár , hogy ennek a virágnak is el kell hervadnia.-sóhajtott színpadiasan, majd a nyakamnál fogva  felemelt.
-Csakhogy már nem vagyok gyerek, és meg tudom védeni magamat.-nyögdécseltem , majd egy határozott mozdulattal , a falhoz rúgtam.Ő viszont nem tágított , ismét a nyakamnak akart esni ,de most kitértem előle, és a földre terítettem, de ez sem tartott sokáig.Rögtön felpattant , és a kezében ugyanaz a tőr villant meg mint amivel anyámat ölte meg.A döbbenetemet kihasználva a falhoz szorított , és a hasamba szúrta.A vérem lassan folyt végig a ruhámon.Stefan száját , gúnykacaj hagyta el,ekkor azonban , valaki letépte rólam.Josh volt az.
-Te rohadék , ezt megkeserülöd!-ordította fivérem , majd nekiesett.Egyre nehezebben kaptam levegőt , de még bírtam egy ideig.Josh mellém esett.
-Most nincs időm rád!Vannak fontosabb dolgaim is!Én itt véghezvittem a célomat!A soha viszont nem látásra!-mosolygott gúnyosan, majd eltűnt.A fiúk döbbenten álltak előttünk , majd mikor feleszméltek , odarohantak hozzám.A seb nagyon vérzett.Miért nem lehetek végre rendes vámpír?-tettem fel magamban eme egyszerű kérdést.De a választ is tudtam.Sajnos csak 12 éves korban változunk át rendes vámpírrá de még utána is tudunk sírni és aludni,és az átváltozásból nem veszünk észre semmit , csakhogy , megkeményedik a bőrünk , és , hogy változik a szemünk színe.
-Azonnal hívjunk mentőt!-mondta Tom , és már tárcsázta is a számot.
-Nem !Azzal csak többet ártasz mint használsz!-mondta nyugtalanul testvérem-Inkább hívd fel az apámat!-utasította,miközben odaadta a telefonját.
-Natalie!Nem adhatod fel!Csak maradj ébren!Beszélj velem!Kérlek!-mondta de ezek után a hangja halkulni kezdett majd végleg eltűnt.Csak sötétség volt,semmi más.



KOMIKAT!!!!

8.fejezet

itt a kövi feji!remélem tetszeni fog és remélem kapok érte sok sok KOMIT!!!!





/Natalie szemszöge/




-Sziasztok!Nagyon örülök , hogy megismerhetlek titeket!Már sokat hallottam rólatok.-mosolygott.Nos nekem személy szerint nem nagyon tetszik ez a nő.Mintha megjátszaná magát.
-Sokat?Hogyhogy sokat?Alig pár órája ismeritek egymást.-háborodott fel Josh.
-Nos...öhm...apátok , folyton csak rólatok beszélt, idefele jövet.És..-mondta volna de Josh közbevágott.
-Részletek nem érdekelnek.Nat, beszélhetnénk a szobámban.-mondta mérgesen.
-Persze.-válaszoltam halkan , és követtem , fel a lépcsőn.
Mikor a szobájába értünk , becsapta maga mögött az ajtót , de olyan erővel, hogy azt hittem kiesik az keretből.
-Hé, hé !Nyugalom!-próbáltam csitítani.
-NYUGALOM?!MÉGIS , HOGY NYUGODJAK MEG , AMIKOR ALIG FÉL ÉVE HALT MEG ANYA , EZ MEG MÁRIS NŐCSKÉKKEL ENYELEG!-ordította torka szakadtából-VAGY TÉGED EZ EGY CSEPPET SEM ZAVAR?
-Dehogy nem zavar , de nem tudok mit tenni ellene.-suttogtam , már már a sírás határán.
-LEGSZÍVESEBBEN LEMENNÉK ÉS LETÉPNÉM MINDKETTŐ FEJÉT , AZTÁN MÁGLYÁRA VETNÉM ŐKET!DE ÚGY LÁTOM TÉGED CSEPPET SEM , ZAVAR AZ A NŐ ODALENT!-nem bírtam tovább.Elsírtam magam , átrohantam a szobámba , bezártam kulcsra az ajtót , és nekitámaszkodtam.
Tárcsáztam az egyetlen ember számát , akivel most beszélni szerettem volna.Három csörgés után fel is vette.
-Mi az csajszi ?Máris hiányzok neked?-nevette a telefonba Barabara.
-Átmehetnék hozzátok egy kis időre?-kérdeztem remegő hangon.
-Persze.A suli előtti letérőn kell lejönnöd , aztán a kereszteződésnél balra, majd a nagy zöld háznál jobbra.De mi történt?-kérdezte aggódva.
-Majd elmondom.-mondtam , felpattantam , és kiugrottam az ablakon.
Meg sem álltam addig , ameddig meg nem láttam a házakat.Onnantól emberi tempóban sétáltam.

Ahogy befordultam , a zöld háznál , megláttam Barbarát egy háznak  a teraszán.Mikor meglátott , odafutott hozzám , és megölelt.
-Mi történt?-kérdezte aggodalmas arckifejezéssel.
-Apám hazaállított egy nővel , a testvérem magából kikelve ordított velem..és..és nem tudtam mit tegyek.-újbóli sírógörcs jött rám.Barb , bevezetett a házba egyenesen fel a szobájába.
-Ne sírj!Előbb utóbb bocsánatot fog kérni.-vigasztalt barátnőm.Csapódott a bejárati ajtó.
-Ó ez apu lesz.Egy pillanat.-mondta majd kirohant a szobából.
-Szia kicsim!-szólalt meg egy férfihang.
-Szia apu!-mondta barátnőm , gondolom adott egy puszit az arcára , és már jött is visszafelé.
-Hová hová kisasszony?Meg sem kérdezed mi volt a munkahelyemen?-kérdezte vicces hangnemben a férfi.
-Apu most nem érek rá!Vendégem van.-fakadt ki barátnőm.
-Ó ismerem ?Randiztatok már?-sorolta kérdéseit az apukája.Erre halkan elnevettem magamat.
-Apu!Nem fiú vendégem van.
-Akkor nyugodtan bemutathatod nekem.
-Oké.-mondta barátnőm és visszaindult , nyomában az édesapjával.
-Apu , ő itt Natalie Smith!-mutatott rám barátnőm mikor beért szobájába.
-Nagyon örvendek Natalie!Richard Quinn vagyok!-rázott kezet velem a kb. 40 év körüli férfi-Nem te vagy Logen Smith lánya?
-De,én vagyok.Ismeri az apámat?-kérdeztem.
-Csak hallásból.De már nagyon meg szeretném ismerni.Azt mondják , ő  a legjobb a sebész szakmában.-lelkesedett.
-Ön is orvos?-lepődtem meg.
-Ha az agy turkász annak számít.Bár annak számít , különben nem lenne doktori címem.-tett úgy minha elgondolkozna.
-Hú még ilyet sem láttam.Egy humoros pszichológus.-mosolyodtam el.
-Ó ne növeld az egóját.Az már így is a fellegekben jár.-nevette el magát Barb.
-Ó még jó, hogy azt is tőlem örökölted , a humorérzékeddel együtt.-vágott vissza Richard.
-Miért önök , mármint ...-kérdeztem volna , de félbeszakított.
-Igen elváltunk.A nő lelépett egy másik pasassal.-húzta el a száját-De nekem legalább itt maradt Barb.
-El tudom képzelni milyen lehetett neki.Mármint Barbarának.-hajtottam le a fejemet.
-A ti szüleid is elváltak?-kérdezte kicsit lepődötten.
-Nem...édesanyám fél éve halt meg.-mondtam halkan.
-Elnézést kérek.Részvétem.-mondta bűnbánó hangon.
-Á semmi baj.-mosolyogtam rá erőtlenül.
-Tudok esetleg valamiben segíteni?-kérdezte kedvesen.
-Nem....sajnos az emberek viselkedését senki nem tudja befolyásolni.-hazudtam.
-Kiét kéne befolyásolni?
-A bátyámét.Összevesztünk.-sóhajtottam.
-Az kicsit túlzás , hogy összevesztek.Igazából a bátyja leordította a fejét, mert az apja egy nővel állított haza.És Natalie-n vezette le a mérgét.-magyarázta Barb.
-Áh , előbb vagy utóbb ki kell békülnünk.Te mondtad.-ismételtem barátnőmet-Na de én most hazamegyek.Nem akarok zavarni.Ó Barb!-fordultam vissza az ajtóból-A vásárlást nem halaszthatnánk el?Még egy csomó dolgom van holnap.-hazudtam.
-De,persze elhalaszthatjuk!Ne vigyen haza apu?Már elég sötét van.
-Á nem kell.Köszönök mindent!Holnap találkozunk a suliban!Viszlát!-mondtam , és kiléptem az ajtón.
Mivel már senki sem volt kint az utcán , így rendes vámpírtempóban futottam.Majd mikor hazaértem , lezuhanyoztam , fogat mostam , és közben azon gondolkodtam , hogy holnap elmegyek vadászni.
Bebújtam az ágyamba , és lekapcsoltam , az éjjeli szekrényemen lévő kislámpát.
Azonban egész este nem tudtam aludni.Csak apán , és azon a nőn járt az eszem.Na meg anyán.Vajon  ő mit szólna , ahhoz ,hogy apa ilyen gyorsan továbblépett? Hát ez már örök titok marad.
Amikor pirkadni kezdett , felkeltem , fogat mostam , és kifésültem a hajamat.Kiválasztottam az aznapi szerelésemet , ami egy citromsárga hosszú ujjú volt , egy világoskék farmerral , és ugyanazzal a szürke csizmával , ami tegnap volt rajtam.Felkaptam a táskámat , és leszaladtam , hogy még elérjem aput.
Épp időben érkeztem ,szerencsére Josh még sehol.
-Jó reggelt!-köszöntem neki tettetett vidámsággal.
-Jó reggelt kicsim!Jól aludtál?-kérdezte , miközben adott egy puszit az arcomra.
-Aha.-hazudtam-Apu , nem tudnál ma te vinni a suliba?-kérdeztem , miközben az aszfaltot fixíroztam.
-A tegnapi veszekedésetek miatt.Figyelj majd beszélek Josh-sal.Ez most ne folt fair tőle , hogy veled ordított és nem velem.Pedig megérdemeltem volna.-hajtotta le a fejét-Ja és a kérdésedre válaszolva, persze.Elviszlek.Ez a legkevesebb.-mosolygott rám erőtlenül.

Mikor beértem , még nagyon korán , volt ,de a sulit  már kinyitották.Leültem a folyosón lévő padok egyikére , és vártam.
Nem sokkal később a sulit diákok hada lepte el.Kinyitották , a kémia labort is , így végre készülhettem ,az első órámra.A készülés nálam ,a könyv kinyitását , és előtte ülést jelentette , miközben zenét hallgattam.
Mikor becsengettek , az igazgatóhelyettes jött be , a kémia tanár helyett.
-Gyerekek , a kémia óra , egész héten elmarad, a tanárnő lebetegedése miatt.-jelentette be , majd kiment.Na nekem se kellett több .Összepakoltam a cuccomat , és kimentem , az udvarra.De amikor ki akartam menni , az üvegajtón keresztül , megláttam , a bátyámat , ezért inkább visszafordultam.De már késő volt.Észrevett.Utánam akart jönni , amikor megszólalt a csengő.De ez nem rendes csengő volt , hanem a tűzjelző biregése zavarta meg a tanítási órát.Füstszag csapta meg az orromat.Az osztályok tanulói , nem tartották magukat a rendes , tűzvédelmi gyakorlaton tanultakhoz , hanem mindenki az udvari ajtóhoz tömörült.
A füst egyre sűrűbb lett.Azonban , még hallottam , hogy vannak még  bent a suli azon részében , ami kigyulladt.Nincs idő megvárni a tűzoltókat.Eldobtam a táskámat , és visszafutottam az iskolába.Szerencsére , a bátyámon kívül ez senkinek sem tűnt fel.A tűz kiindulási helyéhez siettem.Az ajtó be volt zárva.Villámgyorsan szakítottam fel a zárat.A rettegő  emberek akik kirohantak a teremből, akarva akaratlanul is , de fellöktek.Viszont , még volt bent egy ember.
Barbara , egy , égő szekrény alá szorulva  feküdt.Csak nyöszörgött , másra nem volt ereje.A szekrény embernek , főleg egy lánynak nagyon nehéznek kellett volna lennie.Én azonban könnyedén dobtam át a terem másik végébe.A lángok egyre magasabbra csaptak.
-BARBARA!BARBARA ÉBREDJ FEL!-rázogattam.Szerencsére.vissza nyerte az eszmélet.Azonban , nem számoltam azzal , hogy a tűz milyen gyorsan átterjedt , az ajtóra , ami becsukódott mögöttem.
-Uram isten!Hogy jutunk ki?Meg fogunk halni!-kezdett zokogásba barátnőm.
-Csukd be a szemed!-mondtam neki.
-Mi?-kérdezte értetlenül.
-Csukd be a szemedet , és ígérem mire kinyitod kint leszünk a teremből.-ígértem.Bár vonakodva , de becsukta a szemét.Ki rúgtam az égő ajtót , majd visszamentem , Barbaráért.
-Kinyithatod a szemed!-mondtam.Felpattantak a szemei és azonnal futásba kezdett.Útközben , találkoztunk egy tűzoltóval, aki segített kimennünk , mert már "semmit nem lehetett látni a füsttől".Én persze mindent láttam.Amikor kiértünk , egy mentőhöz vezettek minket.Az orvos , szerencsére apa volt.Azonban , Richard , Barbara apja is a mentőben ült.
Mikor Barbarát megvizsgálta , és megállapította , hogy nincsen komolyabb baja, a barátnőm a nyakamba ugrott.
-Köszönöm!-zokogta a vállamba-Ha te nem jössz értem akkor.....akkor....-nem merte kimondani a meghalok szót.
-Te hoztad ki?-kérdezte megdöbbenve , Richard.
-Igen.Igazából, elmaradt az első órám , és pont azon a folyosón voltam , ahol a tűz volt.Az ajtó valamiért nem nyílt ki belülről , de kívülről könnyedén kinyitottam.Tanár nem volt az osztályban.Amikor benéztem láttam , hogy Barbara elájult.Úgy véltem sokkot kapott.De szerencsére , felébredt , és még időben elindultunk kifelé.-hazudtam.
-Nagyon köszönöm!Jövök neked!-mosolygott hálásan.
-Ugyan, semm....-mondtam volna , de mikor beszívtam a levegőt , iszonyatos kaparást éreztem a torkomban-Semmiség.-fejeztem be lélegzetvisszafojtva a mondatot-Én most hazamegyek.-néztem apámra.Kiszálltam ,a mentőkocsiból , és emberi tempóban elindultam az erdőbe.Amikor úgy véltem , hogy elég messze vagyok a sulitól , futásnak eredtem.Végeztem , két szarvassal , és négy medvével.Mit ne mondjak , borzasztó ízük volt.Az embervér sokkal finomabb.
Amikor hazamentem , eszembe jutott a táskám , amit otthagytam.Bár gondolom Jsoh észrevette , és hazahozta.Álljunk meg egy pillanatra!Josh mit keresett az udvaron?
Valószínű,akkor térhetett vissza a vadászatból , és nem akart bemenni órára.
Amikor beléptem nem hittem a szememnek.

7.fejezet

itt a kövi feji!köszi a komikat:)most is kérek!(és lehet 5 -nél több is:D)

Az ajánlott zene


/Kevin szemszöge/





 Már lassan két hete történt...két hete gyötör a bűntudat.....két hete hogy a hugom  meg se szólal , csak bámul maga elé.....két hete vesztettük el az édesanyánkat.

Éjszaka van.Gyászos éjszaka.Mindenki teljesen ki van bukva.Aro-ék is eljöttek.Mindenki itt van Forks-ban.Mindenki aki számít itt , ebben a kis városban van , hogy sajnálkozó pillantásokkal lepjen  el.Apám természetesen(mint az várható volt a Volturi-t hibáztatja.Úgy tűnik , hogy Natalie-t és Josh-t elszakítja a Volturitól, és elköltöznek , Kanada egyik városába,Calgary-ba.Alex , ordított apánkkal, és még Marcus és Caius is heves vitába keveredett vele.Hogy Jane-ről már ne is beszéljek.Holnap indulnak az első járattal,de Josh elszökött valahova.A Volturi-sok most őt keresik , míg Cullenék,bepakolják a holmijukat.
Josh-sal ellentétben ,Natalie nem ellenkezett.Szerintem fel se fogta , hogy elviszik , és talán soha többet nem láthat minket.D ebben annyi vigasztal , hogy Josh ott lesz vele.Talán ő tud majd segíteni rajta.


-Na végre megtaláltátok.-bosszankodott apám.
Josh kapálózott Felix és Demetri szorításában.Az arcukról lerít a sajnálat , és a szomorúság.
-Kérlek fiam ne nehezítsd meg a dolgom.-nézett rá apánk. Aec ,Aro-ra nézett aki bólintott egyet.Josh abbahagyta a kapálózást , és ha Felix és Demetri nem fogták volna már a földön heverne.
Betették a kocsiba.Már Natalie is bent ült.

-És mikor láthatjuk újra őket?-kérdezte Aro.
-Majd értesítelek titeket.- válaszolt szűkszavúan.Majd beült a kocsiba , és elindult a reptérre.




/Josh szemszöge/




Mikor magamhoz tértem , már egy ágyban feküdtem, egy számomra ismeretlen szobában.Amikor felültem észrevettem , hogy a hugom ül az ágy végében, háttal nekem.
-Alec volt.-mondta a fel nem tett kérdésemre-Végigaludtad az egész repülőutat.Ez lesz a te szobád.Apa elment vadászni.-sorolta.
-Hogy vagy?-kérdeztem , mellé ülve.Megint sírt.A szeme vérben van, de az arca hófehér.
-Kicsit jobban.Bár örülnék , hogyha Alex és Kevin itt lenne.-hajtotta fejét a vállamra, miközben a könnycseppek már gyülekeztek a szemében.
-Hé!Nyugi!Nem lesz semmi baj.-öleltem magamhoz.
-Biztos?-kérdezte sírva.
-Igen...biztos!-pusziltam meg a fejét.


/6 hónap múlva/




/Natalie szemszöge/




Az vekker csipogására ébredtem.Szuper!Ma kezdődik az iskola.Ennyi volt a kényszerpihenő.Itt a gimi.Ugyanis fél év alatt, annyit nőttem , hogy  már 14 évesnek nézek ki,na meg azért mert nem voltam hajlandó elszakadni Josh-tól.Ő már 16-nak néz ki,így kettővel felettem fog járni.Apám talált munkát.A helyi kórházban lesz orvos.Kocsit is vettünk.Kettőt.Egyet Josh-nak a másikat , apámnak.
-Natalie ébresztő!-jött be a szobámba apám.Leült az ágyam szélére.-Kicsim, jól vagy?
-Aha.-ültem fel.
-Rendben.-állt fel,majd kiment.A gardróbomhoz sétáltam, és kiválasztottam egy kék hosszú ujjú felsőt , egy szürke csőfarmert , és egy szintén szürke magas sarkú boka csizmát.Valamint egy fekete bőrkabátot.Na meg persze fehérneműt.
Lezuhanyoztam , fogat mostam majd felöltöztem.Még szerencse , hogy tegnap elmentünk vásárolni.

Amikor kiértem a ház elé Josh , már bent ült a kocsiban , apa pedig már el is ment.
-Akkor hajrá!-mosolygott rám fivérem , mikor beültem a kocsiba.Egy fekete Mazda 6 -ost választott magának.Beindította a motort , és már száguldottunk is az erdei úton.Egyre távolodtunk , a hatalmas házunktól.


Mikor megérkeztünk a suli parkolójába,mindenki minket bámult.Komolyan mondom , bátorság kellett ,már csak ahhoz is , hogy kiszálljak.Hideg szél járta át a zsúfolt  parkolót.Sietve mentünk be az információs irodába, ahol megkaptuk az órarendünket.Az első órám történelem  volt.Amikor bementem , a tanár már bent volt, és az asztalánál ült.
-Á! Miss.Smith, igaz?-kérdezte mosolyogva, a kb. 35 éves férfi.
-Igen.-bólintottam , egy állmosoly kíséretében.
-Kérem foglaljon helyet az utolsó padban.
-Köszönöm.-mondtam , és a helyemre mentem.Mindenki engem bámult.A tanár megköszörülte a torkát , hogy mindenki rá figyeljen.Becsengettek.
Mivel Aro tanította a történelmet , nekem , így 5000 évre visszamenőleg , mindent tudok ami fontos.Egész órán gondolkodtam , bambultam , vagy éppen rajzoltam.
Kicsengettek.Tesi óra következett.Gyorsan átöltöztem , és már mentem is a terembe.
-Szia!-jött oda hozzám , egy vörös, és egy szőke hajú lány-Barbara vagyok.Ő pedig Keira.
-Natalie vagyok.-mosolyogtam rájuk kedvesen.Nem folytathattuk tovább a beszélgetést , mert bejött a tanár.Egész órán röplabdáztunk.

Az óra után ebédelni mentem.Megláttam , Josh-t néhány sráccal egy asztalnál.Vettem magamnak  egy salátát meg egy vizet és elindultam feléjük.
-Sziasztok.-köszöntem.Szinte minden pasi leesett állal bámult.
-Haver!Nem mondtad , hogy a hugod egy bombázó.-súgta oda az egyik srác a fivéremnek.Ő csak jót mosolygott rajta.
-Jeremy vagyok.-mondta a "suttogós" srác.
-Én Tomas.-mutatkozott be  a Jeremy mellett ülő fiú.
-Én pedig Jimmy.-mosolygott az utolsó ismeretlen fiú.
-Natalie vagyok.-mosolyogtam rájuk halványan.
-Hé minden oké?-kérdezte Josh.
-Persze.-bólintottam.Majd Barbara és Keira ült le mellém.
-Sziasztok fiúk.-köszöntek egyszerre.
-Helló.A nevem Barbara.-nyújtott kezet az asztalon keresztül , bátyámnak.
-Én Keira vagyok.-biccentett ő is.
-Joshua vagyok.De hívjatok csak Josh-nak.-mosolygott bátyám.Neki jól ment a jó pofizás.Nekem már kevésbé.
-És a szüleitek hol dolgoznak?-kérdezte Jeremy.
-Az apánk orvos.Az anyánk..-Josh nem fejezte be a mondatot.Ajajj!Nem sírok!Nem sírok!Nem sírok!-mondogattam magamban összeszorított szájjal-Nos az édesanyánk meghalt.-mondta a lehető leghalkabban fivérem.
-Ó sajnálom!Istenem de egy marha vagyok!Bocsássatok meg!-mondta.Hangjában ott csengett a mérhetetlen bűntudat.
-Semmi baj!-csak ennyit tudta magamból kipréselni.
-Hazavigyelek?-kérdezte aggódva a bátyám.
-Nem.Maradok!-fújtam ki a levegőt.
-Natalie , nem akarnál eljönni velünk , holnap vásárolni.Suli után persze.-kérdezte mosolyogva Barbara.
-De , persze mehetünk.-mosolyogtam vissza.
-Szupi!-tapsolt Keira.Jaj istenem , csak a maradék két órát éljem túl valahogy.


Amikor végeztünk , Josh-sal elindultunk haza.Egész normálisan telt az első napunk.Lett két barátnőm ,és úgy láttam Josh is beilleszkedett.Amikor beléptünk a házba ember szag csapta meg az orrunkat.Ahogy elfordultunk az ajtótól , észrevettük , a szag forrását.Egy nő állt a nappali közepén , és apánkkal beszélgetett.
-Ó hát itt is vannak.-mutatott ránk apám-Gyerekek!Szeretném bemutatni nektek Lindát.-mosolygott ránk.



ennyi lett volna!KOMIKAT!

6.fejezet

na itt a feji(bár kicsit csalódott voltam , hogy csak 3 komit kaptam)
kicsit ugrunk az időben:)remélem tetszeni fog:)KOMIKAT KÉREK!!



(7 évvel később)




Már 2 éve Forks-ban  lakunk.Nagyon hiányzik mindenki, és minden.Itt folyton esik az eső.Utálom az esőt.De mondjuk szeretem az itteni vámpírokat.Cullen-éket.Már egyáltalán nem szoktam emberi ételt enni.Kiderült , hogy , nekem az a tehetségem , hogy le tudom másolni ,a  mások tehetségét.A bátyáim se , és én se változtam , szinte semmit.De  engem zavar ,hogy én látszok a legfiatalabbnak.Oké,oké én vagyok a legfiatalabb.De mikor "növök"már meg?
Szent este lesz holnap.És az én 8. szülinapom.Már annyira várom , hogy végre láthassam Volterra-i barátaimat.Holnap után , érkeznek , az igaz, de én azt akarom , hogy még ma itt legyenek.
Este van.Este van , és havazik.Cullen-ék egy órája mentek haza tőlünk.Apa , Josh és Kevin, elmentek vadászni.Alex összeveszett apával....megint.De inkább ő is elment a városba, lófrálni.Én annyira aggódok , amikor egyedül van.Anya ölében ülök , és nézzük a TV-t.Egy karácsonyi filmet nézünk , bár most nincs is más a Tv-ben , csak az.
-Na kisasszony , ideje aludni.-emelt fel anya.
-De anyu , még nem vagyok fáradt!-néztem rá boci szemeimmel.
-Nem szeretnéd , hogy mikor felkelsz megkapd az ajándékaid?-nézet rám kedvesen.
-Nem.Anyu  ha én most aludni megyek , akkor te unatkozni , fogsz.
-Kicsikém attól te ne félj.Úgy is van egy könyv amit még el szeretnék , olvasni.Na és persze meg szeretném várni apádat, és a fiúkat is.-mondta , miközben , sétáltunk fel a lépcsőn.
-Anya, apa és Alex , miért szoktak veszekedni?-kérdeztem már az ágyamban fekve.
-Mert nem értenek egyet mindenben.Alex , haza szeretne menni.Nem érti meg , hogy ott most nem biztonságos.-hajtotta le a fejét.
-Miért?
-Mert a Románok bármelyik pillanatban harcot indíthatnak ellenük.
-De anya , akkor Alec-ék is harcolni fognak?
-Igen kicsim.De nem hiszem , hogy harcra kerül a sor.-mosolyodott el halványan-De most aludj kicsikém.
-Jó éjt anya.Szeretlek.-öleltem meg anyut.
-Én is szeretlek , kicsikém.-mondta majd kiment a szobából és becsukta az ajtót.
Öt perc elteltével , már aludtam is.


/Emily szemszöge/




Éppen az ajándékokat csomagoltam , amikor zajt hallottam az erdőből.Ezek , biztos Kevin-ék lesznek.Kiszaladtam  a hátsókertbe.Ám nem a fiaimat , és nem szerelmemet találtam ott.
-Jó estét Emily.-köszönt Stefan.
-Hogy találtál ránk?-kérdeztem dühösen.
-Na...azért nem bújtatok el annyira.Gondoltam , hogy a kedves bátyádéknál megtalállak.De ott   nem éreztem , azt az észveszejtően finom illatodat.Ezért elindultalak megkeresni.És ide jutottam.-mesélte gúnosan mosolyogva.
-Miért jöttél?
-Érted , jöttem.Száz éve , nem akartál hozzám jönni , de esetleg , most...-folytatta volna , de a szavába vágtam.
-Most sem akarok , hozzád menni.Nekem már van férjem , akit nagyon szeretek.Te mást nem tudsz , csak másoknak ártani.Utállak téged,undorodom tőled és az életmódodtól.-ahogy ezeket mondtam egyre dühösebb lettem.
-Hát ha így állunk , akkor sajnos meg kell , hogy öljelek.Mert ha nem vagy az enyém , ne légy senkié.-mondta majd , hasba szúrt egy tőrrel.
-Szerencsém van.Még mindig sebezhető vagy.És még mindig emberként akarsz élni.Hát most meghallhatsz úgy mint az emberek!-mondta , és még méllyebbre  szúrta a tőrt, és nem bírtam tovább sikítottam egyet.Iszonyatos fájdalom , járta át a testem, a sebből ömlött a vér.A földre rogytam.Stefan , már sehol.Érezte , hogy minden erőm elhagy,hogy itt a vég.
Majd a fájdalom szűnni kezdett , mígnem teljesen eltűnt.Meghaltam.



/Natalie szemszöge/


Egy női sikolyra ébredtem.Pár percbe telt , míg rávettem magam , hogy lemenjek a nappaliba.
-Anya!Anya , hol vagy?-kiabáltam , de senki nem felelt a hívásomra.Benéztem anyuék szobájába , de nem volt ott.Lementem a nappaliba , de nem volt ott.Majd a hatalmas üvegajtón keresztül egy testet láttam a fűben heverni.Kiszaladtam , és megláttam szeretett anyám éltettelen , holtestét.Kihúztam a tőrt a hasából , és zokogni kezdtem a testen.Nem érdekelt , hogy hideg van,és az sem , hogy a pizsamám tiszta vér.Csak sírtam , és szólongattam , édesanyám , aki már sose fog megölelni.



/Alex szemszöge/



Már hajnal volt mikor hazaértem.Ahogy beléptem a házba , vér szag  csapta meg az orromat.
-Anya!Natalie!Hazajöttem!-mikor senki nem válaszolt körülnéztem.Félig becsomagolt ajándékok , voltak a nappaliban.Erre elmosolyodtam.Azonban , kintről zokogás , hangja ütötte meg a fülemet.Mikor kinéztem a nyitott üvegajtón , nem hittem a szememnek.A kishugom zokog , az édesanyám , véres teste felett.
-Natalie.-rohantam oda hozzá-Mi történt?
-Nem tudom.Este egy női sikolyra ébredtem aztán kijöttem , és megtaláltam , anyát.Holtan.-zokogta , majd megölelt , ,az arcát ,a mellkasomba fúrta , és úgy zokogott tovább.Én sem bírtam ki sírás nélkül.Szeretett,jólelkű,kedves, segítőkész anyám itt feküdt , holtan.

2 óra , múlva , még mindig sírtunk hugommal , aki teljesen átfagyott, majd meghallottam , Kevin , és Josh nevetését , az erdőből.Felálltam hugom mellől , és  és elindultam az apám felé.Amikor megtaláltam , a nyakánál fogva , felemeltem.
-Hol a fenében voltatok idáig?-ordítottam.
-Hé Alex , nyugi.-tette a vállamra kezét öcsém-Engedd el és mond el mi történt.-elengedtem , és visszaindultam hugomhoz.A többiek követtek.
Kicsi hugom még most is sírt , szemei vérben , voltak , arca sápadt volt, és legalább negyven fokos láza lehetett , ránézésre.A többiek is sírva fakadtak.Az ölembe vettem Natalie-t , és elindultam Cullenékhez.
-Most meg hová mész?-kérdezte sírva apám.
-Elviszem Natalie-t Carlisle-hoz.Nagyon betegnek tűnik.-mondtam majd elindultam a a ház bejáratához , ami előtt a kocsim állt.
Beültettem Natalie-t az anyósülésre, majd én is beültem a vezetőülésre.Beindítottam a motort , és már indultunk is.

Az úton , volt , hogy azt hittem , megfullad úgy köhögött.Majd mikor végre megérkeztünk ,kopogtam , majd választ sem várva bementem.
-Uram isten Alex!Mi történt veletek?-jött oda , hozzánk aggódva Rosalie.
-Később elmondom.Hol van Carlisle?
-A dolgozószobájában.-válaszolta , miközben Natalie-t nézte, akinek a szeméből még mindig könnyek folytak.
Gyorsan felszaladtam vele , és kopogtam a dolgozószoba ajtaján.
-Tessék!-hallottam meg nagybátyám hangját.
-Mi történt?-ez volt az első kérdése.
-Először vizsgálja meg és aztán elmondom.-válaszoltam , és átadtam neki kis hugomat.
-Bent maradsz , vagy...
-Nem addig elmondom a többieknek mi történt.-válaszoltam , és már lent is voltam a nappaliba.Mindent elmondtam nekik , és tudtam , hogy Carlisle is hallja amit mondok.Alice,Esme és Rosalie könnyek nélküli sírásba kezdtek.Majd Edward is megérkezett , oldalán Bellával.Rögtön tudta , hogy mi történt.Így legalább nem kellett ismételnem magamat.
Carlisle jött le a lépcsőn.
-Hogy van?-kérdeztem felé fordulva.
-Nagyon nem jól.Komoly tüdőgyulladása van , de az rögtön regenerálódna ha vért inna.De nem akar.Nem tudom rávenni.-mondta szomorúan , majd ő is sírni kezdett.
-Hazaviszem.Mármint Volterrába.Majd mondjátok meg apámnak és az öccseimnek.-mondtam majd elindultam fel a lépcsőn.
-Szerintem maradjatok itt , és várjátok meg Demetri-éket.-javasolta Carlisle.
-Rendben , de most akkor én visszamegyek.-mondtam , most az ajtó felé indulva.
-Veled  , megyek.-állt fel Jasper.
-Én is.-mondta Emmett.
-Természetesen mi is megyünk.-állt mellém Esme , Carllisle kezét fogva.
-Mi itt maradunk Alice-szel , és Edward-dal.-ajánlotta Rosalie.
-Biztos , hogy jó ötlet ez?-kérdezte Edward hugát.
-Hallottad Carlisle-t.Nem akar vért inni.Úgyhogy a kis barátnőd biztonságban lesz.-morogta Rosalie.
-Rendben.-bólintott rá Edward.
Kiléptem az ajtón , beültem a kocsimba , és vártam a többiekre.


KOMIKAT!!

5.fejezet

itt a feji!kérek szépen sok sok komit!




/Natalie szemszöge/




Amikor felkeltem gyorsan felvettem egy farmert és egy pólót,fogat mostam , fogtam egy hajgumit és összefogtam vele a hajamat, és már mentem is anyáékhoz, a trónterembe.Út közben találkoztam apával.
-Szia kincsem!Jól aludtál?-kérdezte miközben megölelt.
-Szia!Igen nagyon!Anyáék a trónterembe vannak?-néztem fel rá.
-Igen.-mosolygott-Elkísérjelek?
-Igen!-lelkesedtem , majd megfogtam a kezét, és tovább mentünk a trónterembe.

Amikor beértünk , nem találtam Alex-et , Kevin-t és Josh-t.Többször körbenéztem a teremben , de sehol se láttam őket.Viszont a három tinédzsernek kinéző új fiúk azonnal szemet szúrtak.
-Kicsim kit keresel?-kérdezte apa suttogva.
-A tesóimat de sehol se látom őket.Hol vannak?-kérdeztem kétségbeesve,.Úgy tudtam velük fogok gyakorolni , de most se anya , se ők , se pedig Cho mester nincs sehol.Az új fiúk hangos hahotázásba  kezdtek.
-Mi olyan vicces?-kérdeztem dühösen , feléjük fordulva.Aztán megláttam , hogy mindenki aki a teremben van mosolyog.Felix,Demetri,Jane , és még Alec is.
-Csupán az , hogy a saját hugunk nem ismer fel minket.-mosolygott a második legidősebbnek kinéző fiú.És ekkor esett le a tantusz.Valóbban nem ismertem  fel a saját tesóimat.
Ekkor anya lépett be a hatalmas ajtón.
-Mi ez a nagy nevetés?-kérdezte mosolyogva.
-Kinevettek mert nem ismertem fel őket.-mondtam neki , majd nyelvet öltöttem a fiúkra.Ők egyszerre viszonozták.
-Na induljunk az edzőpályára.Cho mester már vár minket.-fogta meg a kezem anyu.Ez most már tényleg nem ér.Már csak én nézek úgy ki mint egy kisgyerek.
-Szia apa!-mondtam és nyomtam egy puszit az arcára.
-Szia kicsim!Sok szerencsét!
-Köszi!Meglesz!
-Fő a magabiztosság kis csaj!Döngöld a földbe a tesóidat!-vigyorgott rám Felix.
-Úgy lesz!-küldtem felé egy ördögi mosolyt.
-Ez az!Lásd el a bajukat!-kiáltotta még utánam.

-Hercegnő!-hajolt meg előttem a mester-A nevem Lee Cho Volturi.
-Én Natalie vagyok , és hanyagoljuk a hercegnőzést.-mosolyogtam rá , amit ő viszonzott.
-Ahogy óhajtja.Nos akkor már ma szeretnéd kezdeni , vagy csak holnap.-kérdezte mosolyogva.A fenébe...hétvégi edzés!Én pedig megígértem Alec-nak , hogy elmegyek vele arra a virágos rétre.
-Ha ma elkezdem , és holnap hajnalban jövök...van esély rá , hogy hamarabb végzek?
-Hát persze!De ha gondolod a holnapi edzést kihagyhatod.-mondta kedvesen.
-A tesóim holnap is jönnek?
-Igen , de...
-Ha ők jönnek , akkor én is.Csak én hamarabb ha lehet.-semmiben nem akarok gyengébbnek látszani a testvéreimnél , és azt se akarom , hogy kivételezzenek velem azért mert kicsi vagyok , vagy mert lány-És ugyanolyan nehézségű feladatokat kérek mint ők.
-Ahogy gondolod.De figyelmeztetlek , a fiúkat , nagyon szigorúan szoktam edzeni.-mondta , és már nem mosolygott annyira.
-Ha ők bírják , én is bírni fogom!-húztam ki magamat.
-Akkor kezdhetjük?-csapta össze a tenyerét a mester.
-Igen!-mondtam magabiztosan.

Már a tizenkilencedik körömet futottam a pályán.Húsz kört kell futnunk , mindannyiunknak emberi tempóban.A fiúk már öt körrel előttem végeztek.Az oldalam szúr , szédülök is már , de meg nem állok addig amíg le nem futottam az utolsó kört is.

Amikor végeztem , fekvőtámaszozást kellett csinálni.Ez nem volt olyan nehéz , tekintve , hogy a fizikai erőm már megvan.De még így is öt perccel később fejeztem be mint a fiúk.Ezek után jöttek a párbajok.A fiúknak , már a "bónusz" képességeik is jelentkeztek.De azért ezt is megpróbálom.
Először Josh volt az ellenfelem.Alex , és Kevin már párbajoztak egy ideje.Josh-nak az alakváltás a képessége.Nem túl veszélyes rám nézve. Egyszer csak Josh eltűnt , és Alec állt a helyén.De tudtam , hogy ez nem Alec.Lassan ,emberi tempóban közeledett felém.Én futni kezdtem  felé , és megpróbáltam , elkapni az egyik karját , vagy lábát , hogy a földre terítsem.De egyszer se sikerült.Viszont ő sem tudott elkapni engem.De jól jönne , most Alex képessége.A fagyasztással simán legyőzném.Végre meg tudtam érinteni a vállát.De épphogy csak hozzáért az ujjam.
Viszont ez éppen elég volt ahhoz  , hogy meg fagyjon.Ugyanis ez történt.Mintha egy jégszobor lenne.De természetesen nem volt jégből.
-Uramisten!-kaptam a szám elé a kezemet , mire Kevin , és Alex abbahagyta a küzdelmét , és Cho mester is rögtön ott termedt mellettem.
-Alex..-szólt volna a mester , de a tesóm a szavábavágott.
-Esküszöm nem én voltam.Még ha akartam volna sem tudtam volna két helyre figyelni.-magyarázkodott.
-Kevin , kérlek szólj Rose-nak.Fel kéne olvasztani mihamarabb.
-Én....én...én sajnálom.-motyogtam , majd elkezdtem sírva futni a szobámba.
Szerencsére senki nem követett , és senkivel sem találkoztam a folyosón.
Amint be értem , az ágyra feküdtem , és a párnámba fordított arccal sírtam.Most nagyon rossz voltam.Nagyon rossz dolgot csináltam .De nem szándékos volt.

 Egy óra múlva kopogtak.Én még mindig sírtam.Nem tudtam mást tenni.Most én vagyok a világ legrosszabb embere.
-Szabad.-szipogtam.A fejemet nem emeltem fel a párnából , még akkor sem amikor kinyílt az ajtó.
-Hé hugi!-hallottam meg Alex hangját.Amint meglátta , hogy sírok azonnal leült az ágyamra, és a hátamat simogatta.-Nyugi rendbe jön.Nem ez volt már az első fagyasztás.Képzeld , én Felix-et fagyasztottam le először.Képzelheted én is , hogy megijedtem.De ma már csak nevettük az egészen.Na meg amikor Kevin átment rajtam.Istenem annál borzasztóbb érzés nincs az életben.És amikor Josh eltörte Kevin karját párbaj közben..és még számtalan sérülés ért minket.Semmi rosszat nem tettél.Ez most jelentkezett nálad , és erről senki sem tehet.Se te ,se Cho mester, se én...senki!Ezek az edzés velejárói!Úgyhogy ne sírj , mert nincs okod sírni.
Mikor befejezte ,felültem,és megöleltem.
-Köszönöm!-mondtam miközben elengedtem.-És kiolvadt már?
-Igen.-nevette el magát-Kapott forró vért, és máris erőre kapott.
-És haragszik rám?-kérdeztem aggódva.
-Nem,dehogy...mondom már volt rosszabb is.-mosolygott.
 -Akkor jó.Most , hol van?
-A szobájában.
-Átmehetek hozzá?
-Persze.Apropó te nem vagy , éhes vagy szomjas?-fordult vissza az ajtóból.
-Egy kicsit mindkettő.-mosolyogtam rá.
-Pizza vérrel megfelel?-mosolygott.
-Tökéletes.Anya nincs itthon igaz?-kérdeztem miközben elővettem egy másik pólót ,cipőt és nadrágot a gardróbból.
-Nem..sajnos el kellett mennie , apával , és a gárda legjobb harcosaival.-mondta kicsit szomorkásan.
-Mikor jönnek haza?
-Szerintem , még ma éjszaka hazaérnek.Nyugi...tudnak magukra vigyázni.-mosolyodott el ismét.

Miután átöltöztem ,átmentem Josh-hoz.Tényleg nem haragudott rám.Elhatároztuk magunkat , hogy megvárjuk mind a négyen , míg hazajönnek anyáék.Nos én már 22.00 -kor beszunyáltam.


KOMIKAT KÉREK!!!!

4.fejezet

itt az újabb friss!Remélem tetszeni fog!Sok sok komit kérek!
itt van hozzá egy (szerintem) hozzá illő zene:http://www.youtube.com/watch?v=E5UjqRme9EU
kérlek írjátok meg , hogy szerintetek megy e a fejihez.


/Natalie szemszöge/





Itt három trón volt nem négy.Három férfi ült mind a hárman.
-Ti idióták!-szólalt meg egy Caius bácsihoz nagyon hasonló bácsi.Csak Caius bácsi fiatalabbnak tűnik-Mi egy kisbabáért küldtünk titeket!Ti meg ide állítotok egy embergyerekkel?Ennyire hülyének néztek minket?-kérdezte gúnyosan a bácsi.
-Stefan!Nyugalom!Ez nem egy embergyerek !Ez Emily legfiatalabb gyereke!Csak mi nem gondoltuk , hogy ennyire gyorsan fejlődik!-mondta normális hangnemben a középső trónon ülő bácsi.Ahogy körülnéztem rossz érzés fogott el.
-Igaza van Vladimir-nak.-szólalt meg a harmadik bácsi.
-Köszönöm a kioktatást Thomas!-förmedt rá a Stefan nevű bácsi.
-Ejnye , fivéreim!Hisz még be se mutatkoztunk az ifjú vendégünknek.-állt fel a trónról Vladimír bácsi.A nyakába egy R betű lógott.Rögtön összeraktam a képet.Ők a Románok, akiket Alec említett.De nem féltem tőlük.Ami azért furcsa volt,tekintve , hogy a túszuk voltam , és azt tettek velem amit csak akartak,mivel nem tudom még megvédeni magamat.-Az én nevem Vladimir!-mondta mosolyogva majd kezet nyújtott.Még is mit képzel?Hogy majd jó pofizok vele.Az orromon keresztül fújtam ki a tüdőmben lévő levegőt.
-Közlöm magával uram, hogy nem áll szándékomban az ellenséggel barátkozni!-mondtam dühösen, mire elkezdett nevetni.
-Istenem!Hát nem édes?!Meg kéne zabálni olyan aranyos!-nevetett.Na itt elszakadt a cérna.Teljes erőből belerúgtam a lábába.Szerintem nekem jobban fájt mint neki.Még hangosabban nevetett.
-Várjon csak!Majd nem fog nevetni, amikor anyuék eljönnek értem.-morogtam.
-Nos , biztos fáradt vagy!-mosolygott rám de én még mindig dühösen és megvetően néztem rá-Amy!Vidd fel az egyik szobába és zárd be!-nézett egy magas barna hajú lányra.
-Igen is!-bólintott , majd elindult felém , és megfogta a kezemet-Gyere kicsikém!-mosolygott rám angyalian.Ő valahogy más volt.Egyáltalán nem tűnt ide tartozónak.Nem mosolyogtam vissza rá,de nem is néztem rá megvetően.

Amikor beértünk a szobába,  bezárta maga után az ajtót kulcsra.
-Kicsikém!Jól vagy?-kérdezte előttem térdelve.
-Igen azt leszámítva , hogy túsz vagyok.-húztam össze a szemöldökömet.
-Édesanyád biztos el jön érted!És én akkor segíteni fogok neked megszökni.Biztos tudja már , hogy itt vagy , és nem kell sokáig várnunk mire ideér.-mondta és felültetett a hatalmas ágyra.
-És akkor velünk jössz?-kérdeztem reménykedve.
-Ha édesanyád megengedi akkor igen.-mosolygott rám.Én is rámosolyogtam.Hátradőltem , és azonnal elaludtam.


/Emily szemszöge/



Már alig 10 percnyire vagyunk a Románok kastélyától.Biztos vagyok benne , hogy ők rabolták el a kislányomat.Remélem nem esett semmi baja.Ha bántani merték én magam irtom ki az egész klánt, függetlenül attól , hogy nem szeretem az erőszakot.Már láttam a kastélyt.Ekkor azonban egy hangra lettem figyelmes.Megálltam , és megálljt parancsoltam a csapatomnak is.Ekkor egy Román klánhoz tartozó , vámpírnő lépett elő a fák közül.Natalie ott volt mellette , és a kezét fogta.De amikor meglátott,odarohant hozzám és a nyakamba ugrott.A nő csak mosolygott.
-Kicsikém!Jól vagy?-kérdeztem.
-Igen.Amy néni segített kijutnom.-mosolygott rám.
-Köszö...-mondtam volna de mikor oda néztem pont akkor tépte szét , két Román katona.Amint Natalie meglátta , a nő maradványait, a könnyei potyogni kezdtek de a sírását elfojtotta.A hátam mögé toltam.Logen volt mögöttem  aki szintén így tett.Mögötte Jane állt.Ő magához ölelte , és az ölébe vette.
-A háború elkerülhetetlen.-lépett elő Stefan-Jobb ha vigyáz magára a Volturi.Bár felesleges.Hiszen úgyis visszakerülünk a trónra.-mosolygott gúnyosan.Már csak azt vettem észere , hogy Natalie előtte áll , és kezet nyújt neki,oda akartam rohanni de megállítottak.Stefan kezet fogott vele,ekkor a Natalie elmosolyodott és a földhöz vágta, majd szintén mosolyogva visszahátrált hozzánk.De nem gyorsan hanem lassan.Észveszejtően lassan ami engem majd megőrjített.
Felvettem a hátamra, és hazarohantunk.

Miután hazaértünk Elvittem a Natalie-t fürdeni.
-Natalie.-fordultam a lányom felé-Mostantól te is a fiúkkal fogsz önvédelmet tanulni, Cho mestertől.Ha háború lesz,és veszély leselkedik rád meg tudd magad védeni.
-De mama!Én még nem vagyok olyan gyors mint a testvéreim.Csak erős vagyok.-hajtotta le a fejét , szomorúan.
-De ha már most ilyen gyorsan fejlődsz , akkor hamarosan a gyorsaság is jelentkezik.És több mint valószínű , hogy tehetséged is lesz.-mosolyogtam rá megnyugtatóan-Akkor holnap bemutatlak Cho mesternek.
-Mama!Ő is Volturi tag?-kérdezte , miközben éppen a hátát mostam le.
-Igen!Lee Cho Volturi.De azt kérte , hogy hagy maradjon Cho mester a tanítványainak.Ó!Majd elfelejtettem!Saját szobád van.-mosolyogtam rá.A  szeme felcsillant.Bebugyoláltam a törölközőbe és átvittem a másik új szobájába.
-Anya!Akkor most már én is nagy vagyok?-kérdezte mosolyogva.
-Igen!Nagy vagy!-öleltem magamhoz-Áthozom a pizsamádat jó?
-Oké!-nevette.


/Natalie szemszöge/



Végre én is nagy vagyok!És a nagy tesóimmal fogok önvédelmet,vagy inkább ahogy Alex hívja harcművészetet tanulni, Cho mestertől.Anya behozta a pizsimet.Mikor felöltöztem, és már az ágyamban feküdtem, kopogtak.
-Szabad!-mondta anya.Alec dugta be a fejét.
-Nem zavarok?-kérdezte mosolyogva.
-Nem, dehogy.-mondta anya majd felém fordult-De miután elment Alec tessék aludni.
-Rendben.-mosolyogtam rá angyalian-Jó éjt anya!-adtam puszit az arcára.
-Jó éjt kicsim.-adott ő is egy puszit az arcomra, majd kiment.
-Csak azért jöttem , hogy megmondjam találtam egy nagyon szép rétet tele virágokkal.Ha szeretnéd , holnap elmehetünk oda.-ült le az ágyam szélére.Először megörültem az ajánlatnak, de aztán eszembe jutott a harcművészet.
-Lehetne holnap után?Tudod holnap kezdem az edzéseket Cho mesterrel.Holnap után meg hétvége , és gondolom akkor nincs edzés.
-Persze!A virágok hétvégén is ott lesznek.Nem szaladnak el.-nevetett.Vele nevettem.Felálltam és adtam az arcára egy puszit.
-Jó éjt Natalie!-állt fel az ágyamról.Én visszabújtam a takaró alá.
-Jó éjt Alec!-mondtam majd behunytam a szemem és rögtön elaludtam.


Komikat!!!!!

3.fejezet

ITTHON VAGYOK!!!!!!!!!és itt a friss!had kapjak jó sok komit*_*lécci!




Amikor felkeltem eszembe jutott a rajz.Gyorsan felültem, de olyan gyorsan , hogy felborult velem az ágy is.Bár nem fájt.A hajam sokkal hosszabb lett , és már egyedül is tudtam járni.És épphogy,de elértem az íróasztalt.Levettem a rajzomat.Még jócskán este volt.Anyáék nem voltak a szobába, így hát egyedül indultam el , Alec szobájába. Még jó hogy tegnap anyuval oda is elsétáltunk.
A folyosón senki sem volt.Minden kihalt volt.
Végre megtaláltam Alec szobáját.Bekopogtam.
-Szabad!-hallottam meg bentről.Kinyitottam az ajtót,majd beléptem a szobába.Alec az ágyán feküdt , és egy könyv volt a kezében.Nem nézett szét csak olvasott tovább.Szerintem észre se vette , hogy bejöttem.Megálltam az ágya oldalánál.Jó magas ágya volt , olyan mint amilyen anyuéknak van.Amikor még mindig nem figyelt rám megköszörültem a torkom.Felnézett a könyvből.Valaki magasabb személyt kereshetett.De végül megtalált.Elképedve nézett rám.
-Natalie?-kérdezte még mindig döbbenten.
-Igen így hívnak.-nevettem el magamat.Ő is elmosolyodott.
-Nos miben lehetek a szolgálatodra?-kérdezte miközben (már állva) meghajolt.
-Nincs szükségem a szolgálataira , most inkább én adok magának valamit.-mentem bele a játékba.Nagy nehezen,de sikerült felmásznom az ágyára.Majd mikor már álltam átnyújtottam neki a rajzomat.A rajzon egy olyan V betű volt(vagyis inkább csak hasonló) mint amilyen medálja van mindenkinek.Alec csodálattal nézte a rajzot majd adott egy puszit az arcomra.
-Nagyon szép!Köszönöm.-mosolygott.
-Lehetett volna jobb is.-húztam el a számat.
-Nem!Ez így tökéletes.-ült le mellém-Nagyot nőttél ezalatt a pár óra alatt.Anyukádék tudják , hogy itt vagy?
-Nem.Anya azt mondta , hogy amikor felébredek odaadhatom neked a rajzot.Azt nem tette hozzá hogy reggel.-mondtam mire ő nevetni kezdett.Majd folytattam-Aztán mikor nagy lendülettel felültem a baba ágy eldőlt velem.Aztán észrevettem , hogy anyuék nincsenek a szobába,aztán elhatároztam , hogy elhozom neked a rajzot.-na jó talán az aztán szó használatát kicsit túlzásba vittem.
-Szerintem szóljunk anyukádnak , hogy nem raboltak el a Románok.-vett fel az ölébe.
-Már tudok járni.-mondtam majd letett-Kik azok a Románok , és miért akarnak elrabolni?-szegeztem neki a kérdéseim , immár a folyosón.
-Nos , a Románok egy ellenséges klán.Mindig próbálkoznak visszajutni valahogy a trónra.Képletesen szólva persze.De eddig még nem sikerült nekik.És nem is fog ha rajtunk múlik.
-Értem.-csak ennyit bírtam kinyögni.Aztán megláttam anyut a folyosó végén.Először ő is meglepődött , de csak pár század másodpercig tarthatott.Utána előttem termedt és felvett az ölébe,majd szorosan magához szorított.
-Istenem!Már azt hittem valami baj történt.-fújta ki megkönnyebbülten a levegőt.
-Nyugi anyu!Csak Alec-nál voltam.Odaadtam neki a rajzomat.-mondtam büszkén.Hatalmas megkönnyebbülés látszott az arcán.
-Hatalmasat nőttél.Már majdnem  olyan magas vagy mint Josh.
-Anya most már úgyse fogok tudni aludni.Kimehetek a kertbe?-kérdeztem reménykedve.
-Persze de először gyere öltözzünk fel.
-Oké!Alec nem jössz velem?-fordultam felé , és elővettem a bociszemeimet.
-Sajnálom , de nem tudok veled menni.Kiküldetésem lesz egy óra múlva.-simogatta meg a hajam.Ezt a pechet-De ígérem , miután visszajöttem, addig leszek kint veled , ameddig csak akarod.-mosolygott rám.
-Oké.-hajtottam le a fejemet.

Már egy órája lent vagyok a kertben.De ez a ruha amit Heidi rám adott valami förtelmes.Rózsaszín és tiszta csipke.Kellet nekünk találkozni vele a folyosón.Anyu egyből elmondta neki hogy öltöztetni visz.Ő meg könyörgött anyunak , hogy had öltöztessen fel ő.És most itt álok rózsaszín csipkébe, rózsaszín masnicskával a hajamban,fehér lakkcipővel a lábamon.Förtelmes,borzasztó, és teljesen fel vagyok háborodva.Siralmas , hogy valaki erre azt meri mondani , hogy csinos.Utálom a rózsaszínt.A csipkét is de a rózsaszínt ezerszer jobban.De valahogy túl élem.Valahogy....
Anya csak a fiúkkal volt hajlandó leengedni.Nos...kisebb röhögőgörcs jött rájuk amikor megláttak.Sőt nem is kicsi.Nagy,hatalmas.
Éppen labdáztunk amikor Kevin akkorát dobott , hogy bement az erdőbe.
-Oó!-ógatott Josh.
-Mi az?-kérdeztem értetlenül.
-Az erdő nekünk egyedül tiltott terület.-jelentette ki Alex.
-Ugyan már!-legyintettem-Mi lehet ott olyan nagyon veszélyes?
-Hát azt én nem tudom , de a mami azt mondta , hogy oda ne menjünk be.-motyogta Josh.
-Én visszahozom a labdát.-indultam el az erdő felé.
-Natalie oda nem mehetsz be.-termett előttem Alex.Én csak ámultam , hogy ő is tud ilyen gyors lenni.Ahogy meglátta a lepődöttségemet folytatta-Ha nagyobb leszel te is tudsz majd ilyet csinálni.-mosolygott.Na itt betelt az a bizonyos pohár.Kikerültem , és elszaladta az erdőbe.
Mindenki azt mondogatja folyton , hogy kicsi vagyok.Nem szó szerint , de mindig ez a lényege a mondanivalójuknak.Trappolva,dühösen mentem a labdáért.Elég messzire dobta el Kevin.
Egyszer csak neszt hallottam az egyik fa mögül.Nem foglalkoztam vele.Biztos csak a fiúk szórakoznak velem.Így hát tovább mentem egészen addig amíg meg nem láttam a labdát.Akkor egy nagy kéz fogta be a számat.Megharaptam,mire ő elkapta a kezét én pedig sikíthattam.Csak egy fél másodpercre aztán megint befogta a számat.Majd egyszer csak egy palotának a tróntermében lettünk.

Új blog!!!!!!!!

Zakuro barátnőmmel nyitottunk egy új blogot!Kérlek nézettek be,és hagyjatok egy komit!
A kiválasztott


puszi

Natalie

2.fejezet

itt a fejezet!remélem tetszeni fog!!!:)KOMIKAT KÉREK !!:)



/Emily szemszöge/



Amikor Natalie abbahagyta a nevetést , ásított egyet.
-Ideje aludni!-fettem fel az ölembe kislányomat.
-Mi most megyünk!-suttogta Alec.Az ajtóból még visszafordult és integetett Natalie-nak , aki visszaintegetett apró kezével.Majd becsukódott az ajtó , és ezzel Natalie szemei is.Befektetem a kis babaágyába.
Az ajtó ismét kinyílt és most a férjem lépett be rajta.
-Már alszik is?-kérdezte mosolyogva.
-Igen.Alec-kal kijátszották magukat.-mosolyogtam vissza rá-Figyelnél rá amíg lefektetem a fiúkat?
-Hát persze szívem.-mondta majd adott egy puszit a számra.Kimentem az ajtón , és átmentem a szomszéd szobába,Josh-hoz.Ő az ágyon ugrált, és közben a tv-t nézte.
-Alvás nagyfiú!-mondtam,mire abbahagyta az ugrálást.
-Mama!Annah mikor jön vissza?-kérdezte reménykedve.
-Talán holnap.Reméljük.-mosolyogtam rá,miközben betakartam,majd egy  puszit adtam a homlokára-Jó éjt kicsim.
-Jó éjt mama!-suttogta.Halkan kimentem a szobából majd óvatosan becsuktam az ajtót.Átmentem a következő szobába.Kevin,Emmett,és Felix videojátékoztak.
-Fiúk!Mára elég volt!Kevin, itt az ideje aludni!
-De anya, mindjárt nyerek!-morogta.
-Csak szeretnél!-mondta egyszerre Felix és Emmett.
-Fiúk,holnap folytathatjátok!De most , Kevin!Alvás!
-Na jó!-kapcsolta ki a tv-t kisfiam.Majd bebújt az ágyába.Neki is adtam egy puszit a homlokára.
-Jó éjt kicsim!
-Jó éjt anya!-mosolygott.

Majd átmentem Alex szobájába.Jasper és Demetri éppen csatákról meséltek neki.Ő az ágyon ült és csodálattal hallgatta őket!
-És akkor...-mesélte Demetri.Látszott , hogy teljesen visszatért a múltba.De én félbeszakítottam.
-A az ifjú herceg elment aludni!-mosolyogtam.
-De anya!Most jött a legizgibb rész!-pufogott.Olyan édes volt ilyenkor.
-De rosszat fogsz álmodni.-tettem karba a kezem.
-Nem fogok!Megígérem!-nézett rám kiskutyus szemekkel.
-Na jó!De utána ne kelljen nyüstöljelek , hogy aludj!
-Oké!Jó élt anya!-szaladt hozzám.Lehajtottam a fejem , hogy tudjon puszit adni.
-Jó éjt kicsim!Jó éjt Dem!Jó éjt Jasper!
-Jó éjt Emily!-mondták kórusban.

Amikor visszaértem a szobánkba Logen még mindig a bölcső felett állt, és nézte , ahogy Natalie alszik.
Olyan aranyos volt , ahogy nézte,és néha megcirógatta a kis arcocskáját.Észre se vette , hogy az ajtóban állok.
-A fiúk alszanak!-suttogtam mosolyogva.
-Nem volt semmi gond?-kérdezte szintén suttogva.
-Nem.Semmi.-feküdtem le az ágyra.Kifárasztott ez a mai nap.Szerelmem mellém feküdt , én pedig hozzábújtam,és a mellkasára hajtottam a fejem.


Egyszer csak arra lettem figyelmes , hogy Josh engem szólongat.Felkeltem és átmentem a szobájába.
-Mama!-sírdogált.
-Itt vagyok kicsim!-ültem le az ágya szélére.
-Mama üldöztek a szörnyek...és és meg akartak enni.-ölelt meg.
-Csak rosszat álmodtál.-simogattam a fejét-Itt maradok veled amíg elalszol.Rendben?
-Ühüm.-törölte le a könnyeit.


Fél óráig tartott amíg vissza aludt.Halkan visszaosontam a szobánkba.
-Elaludt?-kérdezte kedvesem.
-Igen.Rosszat álmodott.-mosolyogtam rá miközben visszabújtam mellé.



/Natalie szemszöge/


Amikor kinyitottam a szemem már világos volt.Nem láttam semmit az ágyam falai miatt.
-Mama!-szólítottam meg mamit.De semmi sem történt.-Mama!-próbáltam egy kicsit hangosabban.De még mindig semmi.Hol a mama?
Sírni kezdtem.
Ekkor kinyílt az ajtó, majd valaki az ágyamhoz lépkedett.Egy fiú volt az.Azt hiszem a bátyám.Sötétbarna göndör haja volt, és kék szeme.
-Nyugi hugi!Anya mindjárt jön csak el kell intéznie egy fontos dolgot.-mosolygott.De ettől én nem nyugodtam meg.Milyen lehet az a dolog ahova engem nem vihet magával?És ha veszélyes dolgot kell elintéznie?És ha veszélyben van?-erre a gondolatomra még jobban kezdtem sírni.Megint  kinyílt az ajtó.Aztán megláttam Alec-et.A jelenléte megnyugtatott egy kicsit.Kivett az ágyból.
-Ssh...semmi baj!-mondta kedvesen én pedig átöleltem a nyakát.Valamiféle biztonság érzés fogott el.Majd az ajtó megint csak kinyílt és belépett rajta a mami.Az egyik kezemmel elengedtem Alec nyakát és felé nyújtottam.Alec megfordult és odaadott neki.Én még szipogtam néhányat aztán abbahagytam a sírást.
-Jól aludtál kicsim?-kérdezte mosolyogva, mire én bólintottam.Aztán fura dolog történt .A hasa hangokat kezdett kiadni.Gondolom ez az éhség.
-Éhes vagy aranyom?-kérdezte és én ismét bólintottam.-Na gyere!Nézünk neked valami finomat!-indult el velem a folyosón.


Itt ülök a konyhában a etetőszékben.Anya fél órája próbál belém tukmálni egy massza állagú büdös valamit.De én nem akarom megenni.összeszorított szájjal küzdök ellene.Aztán végül letette a tálat amiben a massza volt.
-Akkor mit kérsz?-kérdezte a mami.Ekkor megláttam , hogy Alex iszik valamit egy pohárból.Mennyei illata van.Rámutattam a bátyám kezében lévő pohárba.
-Olyat kérsz?-kérdezte meglepetten.
-Igen!-motyogtam.Na a hangomat még próbálgatnom kellesz.Anya felállt és egy cumisüveggel tért vissza, amiben ugyan olyan folyadék volt amilyet a tesóm ivott.Felém nyújtotta,én pedig inni kezdtem.Tíz percig nyammogtam a cumisüvegen, mire észrevettem , hogy üres.
-Kérek még!-nyújtottam a cumisüveget mami felé, aki ismét megtöltötte , és visszaadta nekem.Már nem bírtam egy helyben maradni.
-Ki akarok szállni.-néztem anyára.
-Oké, gyere.-vett az ölébe.Én nem erre gondoltam.
-Le akarok szállni.-néztem rá miközben a padlóra mutattam.
-Megpróbálod?-kérdezte mire én heves bólogatásba kezdtem. A lábaimra állított , de közben fogta a kezeimet.Én léptem egyet.Majd még egyet ,és még egyet, és így tovább.
-Ügyes vagy !-dicsért meg a   mami.


Egész nap sétálgattunk a mamával és a papával.Voltunk a kertben,a trónteremben,meglátogattuk Jane-t és Heidi-t , valamint hazajött Annah is.Találkoztam egy csomó vámpírral.Sajnos Alec, Demetri és Felix elmentek vadászni , Cullen-ék pedig hazamentek.Végül visszamentünk a szobánkba.Megláttam ahogy Josh rajzol.Én is meg akartam próbálni.
Miközben rajzoltam,hallottam , hogy mami és papi arról beszélnek , hogy mennyit nőttem,és , hogy mennyire okos vagyok a koromhoz képest.Én közben rajzoltam virágokat és fákat.Kétszer is lerajzoltam ugyan azt.Egyszer a mamának és papának , egyszer pedig Alec-nak Jane-nek és Annah-nak.De még nem tudtam odaadni nekik.Mami azt mondta , hogy majd holnap.
-Na Natalie!Mehetünk fürdeni?-kérdezte anya.
-Igen!-mosolyodtam el.Anyu bevitt a fürdőbe,és elkezdett vizet engedni egy műanyag kisebb lila kádba.Majd leöltöztetett és beletett a kádba.Jó meleg volt a víz.
-Mami!Alec-ék mikor jönnek vissza?
-Mire felkelsz itthon lesznek!-mosolyodott el.
-Mami!Mikor mehetek aludni?-kérdeztem ismét.
-Miért?Fáradt vagy?
-Nem!Csak minél hamarabb fel akarok kelni.-anya elkezdett nevetni.
-Jól van kincsem!-vett ki a kádból.Megtörölt,és felöltöztetett.Aztán megmosta  fogamat.Mondtam neki , hogy csak mutassa meg, és utána nekem menni fog,de nem engedte.Azt mondta , hogy ma megnézem , hogy hogy csinálja,holnap pedig én moshatok egyedül fogat.


Már régen az ágyban feküdtem, de nem tudtam aludni.Pedig úgy akartam volna aludni,hogy felkelhessek.
-Mami!Nem tudok aludni!-suttogtam ő pedig odajött a bölcsőm mellé.
-Szeretnéd , hogy énekeljek valamit?-kérdezte mosolyogva.
-Igen.-mosolyodtam el én is.Meghallottam gyönyörű hangját.Nem is a szöveget figyeltem hanem a hangját.
Csodás hangja volt.Három perc után el is aludtam.


KOMIKAT KÉREK!!!

1. fejezet

itt az első fejezet!remélem ez a történetem is fog annyira tetszeni mint a másik:)komikat!!!!



/Emily szemszöge/



3 fájdalmas órán vagyok keresztül.De megérte.
-Kislány!-mosolygott Carlisle odaadta Esme-nek aki lemosta róla a vért , és bebugyolálta egy kis pólyába és felém nyújtotta.
-Hát szia!-vettem karjaimba.Ő nem sírt,nem úgy mint a fiúk.-erre a gondolatomra elmosolyodtam.A kislányom is rám mosolygott.-Tudod , hogy ki vagyok én?-kérdeztem,persze választ nem vártam.Ekkor megdöbbentő dolog történt.
-Mama!-hallottam meg vékony kis hangocskáját.Erre mind nekem mind Carlisle-nak és még Esme-nek is leesett az álla.A kisbabám csak mosolygott,ahogy látta a reakciónkat.
-Szeretnéd megismerni a családunk többi tagját?-kérdeztem mosolyogva.Ő bólintott egyet.Átadtam Esme-nek , aztán megpróbáltam felöltözni.Sikerült is,bár még mindig voltak fájdalmaim de mit sem számított.Megérte szenvedni ismét.Majd mikor rendbe hoztam magam,Esme vissza adta Natalie-t.Ez a név nagyon tetszik nekem és megfogadtam , hogyha lányom születik Natalie lesz a neve.Gyönyörű név.Carlisle kinyitotta a szobám ajtaját.Kint aggodalmaskodott az egész Volturi és Cullen klán is.De amikor megláttak minden aggodalmuk elszállt , és öröm valamint izgatottság vette át a helyét.Fiaim rögtön hozzám szaladtak.
-Mami had nézzem!-rángatta a ruhám alját Josh.
-Nem előbb én!-lökte arrébb Kevin.
-Ejnye Kevin!-szólt rá kedvesem,majd mellém állt és átkarolta a derekamat.
-Ő lenne a családunk legújabbik tagja?-kérdezte Natalie-ra nézve.
-Igen.Natalie.-suttogtam , de persze mindenki hallotta-És képzeld már ki is mondta az első szavát.Amikor megkérdeztem , hogy tudja e , hogy kivagyok, azt mondta , hogy mama.Pedig csak viccből kérdeztem.
-Húú okos a hugi!-mosolygott Alex.
-Bizony!-mosolyogtam vissza rá.
-Mi meg már aggódtunk mert nem hallottunk babasírást.-fújta ki megkönnyebbülten a levegőt Jane.
-Mert a fiúknak aztán volt hangjuk.-nevetett Alice.
-Az biztos!-nevetett egyszerre Felix és Emmett,mire fiaim felhúzták az orrukat.
Aro,Marcus és Caius lépkedtek felénk.
-Tündéri teremtés!-mosolyodott el Aro.
-Gyönyörű akárcsak az édesanyja!-cirógatta meg az arcát Caius.
-Csodálatos!-mosolygott Marcus.
-Mi is látni akarjuk.-rángatta tovább a ruhám Josh és Kevin.Leguggoltam hozzájuk.
-Ő itt a hugotok!-mosolyogtam rájuk.
-Neki is kék a szeme!-vette észre Josh.
-Tényleg nagyon szép!-helyeselt Kevin.
-Mama!És akkor most itt maradunk Volterrában?-kérdezte Alex.
-Még nem tudom.Egy kis ideig mindenképp.-néztem rá a lányomra.
-Mi is megnézhetjük?-kérdezte egyszerre Rosalie, Alice,Jane és Heidi.
-Hát persze!Lefektetem az ágyunkra és mindenki megnézheti!Csak arra figyeljetek le ne hempergőzzön róla!-mosolyogtam.Bevittem a szobánkba , és lefektettem a hatalmas ágyunkra.Mindenkinek a szívébe lopta magát a kis csöppség akárcsak annak idején a fiúk.Ilyenkor arra gondolok , hogy milyen szerencsés vagyok , hogy megadatott az a képesség , hogy a testem automatikusan használja az újraélesztő erőmet.Ekkor Santiago rohant be az ajtón.
-Királynő!Jöjjön gyorsan a trónterembe!Chelsie és Afton elkaptak egy Román kémet!-hadarta.
-Rendben de valaki vigyázzon Natalie-ra.
-Majd én!-mondta Jane.
-Nem Jane a te erődre szükségünk lehet!-intette le Aro.
-Mondanám , hogy mi vigyázunk rá de mi már egy hete nem vadásztunk.-mondta Carlisle.
-Én maradhatok!Az én erőmre úgysincs szükség, és nemrég vadásztam.-ajánlkozott Alec.Már őt és Jane-t is a gyerekeimnek tekintettem .
-Rendben!-mosolyogtam rá.



/Natalie szemszöge/




Mi?Hova mennek Anyuék?Anyut akarom!
Sírni kezdtem, mire egy fiú lépett mellém és felvett az ölébe.Csitítgatni kezdet.Az arcát nem láttam csak akkor amikor már nem könnyeztem.Rubint vörös szeme volt,barna haja és gyönyörű arca.Kedvesen mosolygott rám.Én pedig megöleltem.
Egy idő után visszafektetett az ágyra.
-Tehát érted amit mondok?-kérdezte mire én csak bólintottam.
-Én Alec vagyok!-nyújtotta oda a mutatóujját nekem , mire én megfogtam és megráztam.
Engem , hogy is hívnak?A csudába pedig a mami mindig mondogatta.
Látta , hogy elgondolkodom.
-Natalie?-kérdezte,mire én heves bólogatásba kezdtem.Kedvelem ezt a fiút.Ahogy a többi családtagomat is,bár őket nem ismerem még annyira.De abban biztos voltam , hogy nekem van a világon a legszebb anyukám.



/Emily szemszöge/


-Emily most miért nem használhattam az erőm?-duzzogott Jane.
-Mert fájdalom nélkül is megtudtuk amit akartunk.-válaszolt helyettem Aro.Tudják , hogy nemszeretem az erőszakot-És így legalább nem ijesztettük el a Volturitól , hanem lett egy új katonánk.-magyarázta tovább.
Amikor visszaértünk a szobába Natalie csilingelő hangon nevetett Alec-kal együtt.
-Ti meg min szórakoztok ilyen jól?-kérdeztem mosolyogva,mire Natalie felemelte a kettétört csörgőt.Így már mindent értettünk.


KOMIKAT!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!