8.fejezet

itt a kövi feji!remélem tetszeni fog és remélem kapok érte sok sok KOMIT!!!!





/Natalie szemszöge/




-Sziasztok!Nagyon örülök , hogy megismerhetlek titeket!Már sokat hallottam rólatok.-mosolygott.Nos nekem személy szerint nem nagyon tetszik ez a nő.Mintha megjátszaná magát.
-Sokat?Hogyhogy sokat?Alig pár órája ismeritek egymást.-háborodott fel Josh.
-Nos...öhm...apátok , folyton csak rólatok beszélt, idefele jövet.És..-mondta volna de Josh közbevágott.
-Részletek nem érdekelnek.Nat, beszélhetnénk a szobámban.-mondta mérgesen.
-Persze.-válaszoltam halkan , és követtem , fel a lépcsőn.
Mikor a szobájába értünk , becsapta maga mögött az ajtót , de olyan erővel, hogy azt hittem kiesik az keretből.
-Hé, hé !Nyugalom!-próbáltam csitítani.
-NYUGALOM?!MÉGIS , HOGY NYUGODJAK MEG , AMIKOR ALIG FÉL ÉVE HALT MEG ANYA , EZ MEG MÁRIS NŐCSKÉKKEL ENYELEG!-ordította torka szakadtából-VAGY TÉGED EZ EGY CSEPPET SEM ZAVAR?
-Dehogy nem zavar , de nem tudok mit tenni ellene.-suttogtam , már már a sírás határán.
-LEGSZÍVESEBBEN LEMENNÉK ÉS LETÉPNÉM MINDKETTŐ FEJÉT , AZTÁN MÁGLYÁRA VETNÉM ŐKET!DE ÚGY LÁTOM TÉGED CSEPPET SEM , ZAVAR AZ A NŐ ODALENT!-nem bírtam tovább.Elsírtam magam , átrohantam a szobámba , bezártam kulcsra az ajtót , és nekitámaszkodtam.
Tárcsáztam az egyetlen ember számát , akivel most beszélni szerettem volna.Három csörgés után fel is vette.
-Mi az csajszi ?Máris hiányzok neked?-nevette a telefonba Barabara.
-Átmehetnék hozzátok egy kis időre?-kérdeztem remegő hangon.
-Persze.A suli előtti letérőn kell lejönnöd , aztán a kereszteződésnél balra, majd a nagy zöld háznál jobbra.De mi történt?-kérdezte aggódva.
-Majd elmondom.-mondtam , felpattantam , és kiugrottam az ablakon.
Meg sem álltam addig , ameddig meg nem láttam a házakat.Onnantól emberi tempóban sétáltam.

Ahogy befordultam , a zöld háznál , megláttam Barbarát egy háznak  a teraszán.Mikor meglátott , odafutott hozzám , és megölelt.
-Mi történt?-kérdezte aggodalmas arckifejezéssel.
-Apám hazaállított egy nővel , a testvérem magából kikelve ordított velem..és..és nem tudtam mit tegyek.-újbóli sírógörcs jött rám.Barb , bevezetett a házba egyenesen fel a szobájába.
-Ne sírj!Előbb utóbb bocsánatot fog kérni.-vigasztalt barátnőm.Csapódott a bejárati ajtó.
-Ó ez apu lesz.Egy pillanat.-mondta majd kirohant a szobából.
-Szia kicsim!-szólalt meg egy férfihang.
-Szia apu!-mondta barátnőm , gondolom adott egy puszit az arcára , és már jött is visszafelé.
-Hová hová kisasszony?Meg sem kérdezed mi volt a munkahelyemen?-kérdezte vicces hangnemben a férfi.
-Apu most nem érek rá!Vendégem van.-fakadt ki barátnőm.
-Ó ismerem ?Randiztatok már?-sorolta kérdéseit az apukája.Erre halkan elnevettem magamat.
-Apu!Nem fiú vendégem van.
-Akkor nyugodtan bemutathatod nekem.
-Oké.-mondta barátnőm és visszaindult , nyomában az édesapjával.
-Apu , ő itt Natalie Smith!-mutatott rám barátnőm mikor beért szobájába.
-Nagyon örvendek Natalie!Richard Quinn vagyok!-rázott kezet velem a kb. 40 év körüli férfi-Nem te vagy Logen Smith lánya?
-De,én vagyok.Ismeri az apámat?-kérdeztem.
-Csak hallásból.De már nagyon meg szeretném ismerni.Azt mondják , ő  a legjobb a sebész szakmában.-lelkesedett.
-Ön is orvos?-lepődtem meg.
-Ha az agy turkász annak számít.Bár annak számít , különben nem lenne doktori címem.-tett úgy minha elgondolkozna.
-Hú még ilyet sem láttam.Egy humoros pszichológus.-mosolyodtam el.
-Ó ne növeld az egóját.Az már így is a fellegekben jár.-nevette el magát Barb.
-Ó még jó, hogy azt is tőlem örökölted , a humorérzékeddel együtt.-vágott vissza Richard.
-Miért önök , mármint ...-kérdeztem volna , de félbeszakított.
-Igen elváltunk.A nő lelépett egy másik pasassal.-húzta el a száját-De nekem legalább itt maradt Barb.
-El tudom képzelni milyen lehetett neki.Mármint Barbarának.-hajtottam le a fejemet.
-A ti szüleid is elváltak?-kérdezte kicsit lepődötten.
-Nem...édesanyám fél éve halt meg.-mondtam halkan.
-Elnézést kérek.Részvétem.-mondta bűnbánó hangon.
-Á semmi baj.-mosolyogtam rá erőtlenül.
-Tudok esetleg valamiben segíteni?-kérdezte kedvesen.
-Nem....sajnos az emberek viselkedését senki nem tudja befolyásolni.-hazudtam.
-Kiét kéne befolyásolni?
-A bátyámét.Összevesztünk.-sóhajtottam.
-Az kicsit túlzás , hogy összevesztek.Igazából a bátyja leordította a fejét, mert az apja egy nővel állított haza.És Natalie-n vezette le a mérgét.-magyarázta Barb.
-Áh , előbb vagy utóbb ki kell békülnünk.Te mondtad.-ismételtem barátnőmet-Na de én most hazamegyek.Nem akarok zavarni.Ó Barb!-fordultam vissza az ajtóból-A vásárlást nem halaszthatnánk el?Még egy csomó dolgom van holnap.-hazudtam.
-De,persze elhalaszthatjuk!Ne vigyen haza apu?Már elég sötét van.
-Á nem kell.Köszönök mindent!Holnap találkozunk a suliban!Viszlát!-mondtam , és kiléptem az ajtón.
Mivel már senki sem volt kint az utcán , így rendes vámpírtempóban futottam.Majd mikor hazaértem , lezuhanyoztam , fogat mostam , és közben azon gondolkodtam , hogy holnap elmegyek vadászni.
Bebújtam az ágyamba , és lekapcsoltam , az éjjeli szekrényemen lévő kislámpát.
Azonban egész este nem tudtam aludni.Csak apán , és azon a nőn járt az eszem.Na meg anyán.Vajon  ő mit szólna , ahhoz ,hogy apa ilyen gyorsan továbblépett? Hát ez már örök titok marad.
Amikor pirkadni kezdett , felkeltem , fogat mostam , és kifésültem a hajamat.Kiválasztottam az aznapi szerelésemet , ami egy citromsárga hosszú ujjú volt , egy világoskék farmerral , és ugyanazzal a szürke csizmával , ami tegnap volt rajtam.Felkaptam a táskámat , és leszaladtam , hogy még elérjem aput.
Épp időben érkeztem ,szerencsére Josh még sehol.
-Jó reggelt!-köszöntem neki tettetett vidámsággal.
-Jó reggelt kicsim!Jól aludtál?-kérdezte , miközben adott egy puszit az arcomra.
-Aha.-hazudtam-Apu , nem tudnál ma te vinni a suliba?-kérdeztem , miközben az aszfaltot fixíroztam.
-A tegnapi veszekedésetek miatt.Figyelj majd beszélek Josh-sal.Ez most ne folt fair tőle , hogy veled ordított és nem velem.Pedig megérdemeltem volna.-hajtotta le a fejét-Ja és a kérdésedre válaszolva, persze.Elviszlek.Ez a legkevesebb.-mosolygott rám erőtlenül.

Mikor beértem , még nagyon korán , volt ,de a sulit  már kinyitották.Leültem a folyosón lévő padok egyikére , és vártam.
Nem sokkal később a sulit diákok hada lepte el.Kinyitották , a kémia labort is , így végre készülhettem ,az első órámra.A készülés nálam ,a könyv kinyitását , és előtte ülést jelentette , miközben zenét hallgattam.
Mikor becsengettek , az igazgatóhelyettes jött be , a kémia tanár helyett.
-Gyerekek , a kémia óra , egész héten elmarad, a tanárnő lebetegedése miatt.-jelentette be , majd kiment.Na nekem se kellett több .Összepakoltam a cuccomat , és kimentem , az udvarra.De amikor ki akartam menni , az üvegajtón keresztül , megláttam , a bátyámat , ezért inkább visszafordultam.De már késő volt.Észrevett.Utánam akart jönni , amikor megszólalt a csengő.De ez nem rendes csengő volt , hanem a tűzjelző biregése zavarta meg a tanítási órát.Füstszag csapta meg az orromat.Az osztályok tanulói , nem tartották magukat a rendes , tűzvédelmi gyakorlaton tanultakhoz , hanem mindenki az udvari ajtóhoz tömörült.
A füst egyre sűrűbb lett.Azonban , még hallottam , hogy vannak még  bent a suli azon részében , ami kigyulladt.Nincs idő megvárni a tűzoltókat.Eldobtam a táskámat , és visszafutottam az iskolába.Szerencsére , a bátyámon kívül ez senkinek sem tűnt fel.A tűz kiindulási helyéhez siettem.Az ajtó be volt zárva.Villámgyorsan szakítottam fel a zárat.A rettegő  emberek akik kirohantak a teremből, akarva akaratlanul is , de fellöktek.Viszont , még volt bent egy ember.
Barbara , egy , égő szekrény alá szorulva  feküdt.Csak nyöszörgött , másra nem volt ereje.A szekrény embernek , főleg egy lánynak nagyon nehéznek kellett volna lennie.Én azonban könnyedén dobtam át a terem másik végébe.A lángok egyre magasabbra csaptak.
-BARBARA!BARBARA ÉBREDJ FEL!-rázogattam.Szerencsére.vissza nyerte az eszmélet.Azonban , nem számoltam azzal , hogy a tűz milyen gyorsan átterjedt , az ajtóra , ami becsukódott mögöttem.
-Uram isten!Hogy jutunk ki?Meg fogunk halni!-kezdett zokogásba barátnőm.
-Csukd be a szemed!-mondtam neki.
-Mi?-kérdezte értetlenül.
-Csukd be a szemedet , és ígérem mire kinyitod kint leszünk a teremből.-ígértem.Bár vonakodva , de becsukta a szemét.Ki rúgtam az égő ajtót , majd visszamentem , Barbaráért.
-Kinyithatod a szemed!-mondtam.Felpattantak a szemei és azonnal futásba kezdett.Útközben , találkoztunk egy tűzoltóval, aki segített kimennünk , mert már "semmit nem lehetett látni a füsttől".Én persze mindent láttam.Amikor kiértünk , egy mentőhöz vezettek minket.Az orvos , szerencsére apa volt.Azonban , Richard , Barbara apja is a mentőben ült.
Mikor Barbarát megvizsgálta , és megállapította , hogy nincsen komolyabb baja, a barátnőm a nyakamba ugrott.
-Köszönöm!-zokogta a vállamba-Ha te nem jössz értem akkor.....akkor....-nem merte kimondani a meghalok szót.
-Te hoztad ki?-kérdezte megdöbbenve , Richard.
-Igen.Igazából, elmaradt az első órám , és pont azon a folyosón voltam , ahol a tűz volt.Az ajtó valamiért nem nyílt ki belülről , de kívülről könnyedén kinyitottam.Tanár nem volt az osztályban.Amikor benéztem láttam , hogy Barbara elájult.Úgy véltem sokkot kapott.De szerencsére , felébredt , és még időben elindultunk kifelé.-hazudtam.
-Nagyon köszönöm!Jövök neked!-mosolygott hálásan.
-Ugyan, semm....-mondtam volna , de mikor beszívtam a levegőt , iszonyatos kaparást éreztem a torkomban-Semmiség.-fejeztem be lélegzetvisszafojtva a mondatot-Én most hazamegyek.-néztem apámra.Kiszálltam ,a mentőkocsiból , és emberi tempóban elindultam az erdőbe.Amikor úgy véltem , hogy elég messze vagyok a sulitól , futásnak eredtem.Végeztem , két szarvassal , és négy medvével.Mit ne mondjak , borzasztó ízük volt.Az embervér sokkal finomabb.
Amikor hazamentem , eszembe jutott a táskám , amit otthagytam.Bár gondolom Jsoh észrevette , és hazahozta.Álljunk meg egy pillanatra!Josh mit keresett az udvaron?
Valószínű,akkor térhetett vissza a vadászatból , és nem akart bemenni órára.
Amikor beléptem nem hittem a szememnek.