Zárás!

nos emberek , minden jónak egyszer vége szakad...így vagyok most ezzel a bloggal is. egyszerűen nincs ötletem , ezért bezárom , VISZONT ! nyitok helyette egy új blogot!
még hivatalosan nem nyitottam meg és igazából még címe sincs de itt egy kis részlet az első fejezetből:

Hosszú élet. Ez minden ember álma. Azonban ez a kívánság rögtön megváltozik ha minden szeretted elhalálozik mellőled. Mert te csak magadra gondoltál. Ez az egy hiba az egész örökké valóságig üldözni fog.

Bár próbálok felejteni de ez lehetetlen. Teljes a káosz. Csupán egy ember maradt életben az előző életemből . Aki vállalta , hogy olyanná válik , mint én , hogy ne legyek egyedül. Azt mondjátok ez önzőség volt részemről? Tudnotok kell , hogy az ő családtagjai sem éltek már akkor mikor  átváltozott. A legeslegjobb barátnőm . Ő mindenben kiáll mellettem , akármekkora hülyeség is legyen . És elvisel egészen 317 éve . Ami azért figyelemre méltó és igen tisztelendő.

Most is épp vele vagyok. Új lakóhely után kutatunk . Ó még a nevemet sem tudjátok! Sara vagyok . És a minden lében kanál legjobb barátnőm akiről az előbb meséltem , ő Sofia.

-         Meddig futunk még? – állt meg Sofi – Keressünk egy hotelt és kész! Úgyse maradunk sokáig itt.

-         Sofi!Ha nem vetted volna süt a nap! Nem vagyok hülye kisétálni az emberek közzé . Azt hittem  legalább ennyi eszed neked is van.

-         Ez gonosz volt!- háborodott fel.

-         Bocsi csak…. ..á nem is tudom mi van ma velem.

-         Semmi baj!- ölelt meg- Éhes vagyok!

-         Esküszöm komolyan olyan vagy mint egy gyerek! – toltam el magamtól –Arrafele van egykét őz. - amint kimondtam , hogy őz az arcára undor üt ki.

-         Jó akkor kibírom estéig. - pufogott.

-         Várj ! Érzek valamit .- szagoltam a levegőbe.

-         Én is ! Éhséget! Kaparást a torkomban !

-         Nem azt… ez más!

-         Ne gyere megint az őzekkel!

-         Sss….. ...hallgasd!- úgy hallottam mintha valahova beáramlana a levegő.

-         Igen most már én is hallom!

-         Menjünk nézzük meg! –javasoltam.

-         Egyetértek ! – bólintott cinkos mosollyal barátnőm.

Néhány perc múlva egy hatalmas házal álltunk szemben.

-         Menjünk be! – ajánlottam fel.

A  ház belülről a barokk kort idézte . Mindenhol márvány csempe , és a nappali felett egy hatalmas kristály csillár , egy hófehér kanapé és egy plazma tv volt. Egyre biztosabb voltam benne , hogy nem emberek laknak itt . S amikor megláttuk , hogy a hűtő üres , akárcsak a szekrények ,már biztosak voltunk benne . Itt vámpírok laknak. Ahogy felmentünk az emeleti szobába észrevettük , hogy csupán két szoba van berendezve. Mind a kettő szobába férfi ruhák voltak. Épp azon gondolkodtunk , hogy minek nekik ágy amikor beszélgetést hallottunk lentről.

BOLDOG KARÁCSONYT!!

Nem ez még mindig nem friss!:(sajnálom hogy ennyit kell várnotok rá

Mindenkinek boldog békés karácsonyt kívánok,ezzel a tündéri kutyulival együtt!

Ígérem nagyon sietek a frissel!

millió puszi:

Natalie

Nagyon bocsi!:(

Sajnálom , nem tudok frissel szolgálni a héten:(nem tudok gépközelbe se jutni majd , mert rengeteg nagydolgozatot írunk a héten.("nagy örömömre"-.-)amint tudok hozok frisst!



millió puszi:

Natalie

10.fejezet

itt a feji!sokkal több komit szeretnék!

Zene a fejihez

/Natalie szemszöge/





A szobámban ébredtem fel.Infúziókkal voltam teleszurkálva, és lélegeztetőgépen voltam.Először nem érezte semmit,de aztán borzasztó fájdalom nyilallt a hasamba.Lepillantottam , a fájdalom forrására, s ekkor észrevettem bátyámat , aki fejét az ágyamra hajtva ,egy széken ülve aludt, és a kezemet fogta.Megpróbáltam egy kicsit megmozdítani a kezemet.Hál' istennek sikerült.A bátyám szemei azonnal felpattantak.
-Natalie!Jól vagy?Hogy érzed magad ?Jól vagy?Ezt már kérdeztem.Bocsi.-hadarta.Szemeiből örömöt , és megkönnyebbülést véltem kiolvasni.Nem tudtam válaszolni a lélegeztető gép miatt.
- e ki a áól e a iét.-makogtam érthetetlenül.
-Tessék?-nézett értetlenül Josh.Felemeltem a kezem , és kitéptem a számból a csövet.
-Azt mondtam , hogy vedd ki a számból ezt az izét.De már megoldottam.-suttogtam.Nem igazán volt hangom.
-Ja! Bocsesz.-hajtotta le a fejét.
-Ugyan!Semmi baj!-mosolyogtam erőtlenül.
 A "nagy" beszélgetésre apa  jelent meg az ajtóban.
-Jobban vagy már?-jött oda hozzám.
-Valamennyivel jobban.-válaszoltam.
-Gyermekeim beszélnem kell veletek.Én újra megnősülök.Elveszem feleségül Lindát , és örökbe fogadom a két lányát.Nagyon kedvesek ,és szerintem hamar összebarátkoztok velük.-hadarta egy szuszra.
-MOND,TÉGED EGYÁLTALÁN ÉRDEKEL , HOGY...-ordított Josh de én félbeszakítottam.
-Josh kérlek hagyd ezt abba.-szóltam rá suttogva.
-De téged nem is zavar , hogy ...
-De!De tiszteletben kell tartanunk a döntését.-böktem a fejemmel apám felé.
-Hát jó!De ,hogy tudd , csakis Natalie miatt nem végzem ki őket.-morogta bátyám.
-Köszönöm a ...megértéseteket.-suttogta majd kiment a szobámból.
-Nem értelek téged!-rázta meg fejét fivérem.
-Adj neki egy esélyt!
-Rendben van.-húzta el a száját-Nem vagy éhes?-terelte a témát.
-Egy kicsit, de túlélem.
-Nem érdekel , hogy kicsit vagy nagyon!Azonnal hozok egy tasakkal.Apa hozott párat a kórházból.-mondta már a folyosón járva.
Egy pohárral tért vissza , ami színültig volt vérrel.
-Jó étvágyat!-nyomta a kezembe.
-Köszi.-mondtam mielőtt nagyot kortyoltam a vérből.Nagyon jól esett. Éreztem ahogy a sebem azonnal elkezdett összehúzódni.Minden kortynál , egyre jobban , és jobban , mígnem teljesen eltűnt.Leszedtem a kötést.
-Ez gyors volt!-nézett Josh a seb helyére.
 -Ja , az.-tettem le a poharat az éjjeliszekrényemre.
-Akkor , készüljünk a holnapra.-sóhajtotta testvérem.
-Miért , mi lesz holnap?-húztam fel egyik szemöldökömet.
-Apánk kicsi barátnője és lányai beköltözésének napja.-morogta  dühösen.
-Már?!-pattantam fel , de azonnal meg is bántam , mivel rögtön fájdalom nyílalt a hasamba.
-Hé,hé!Azért ne ficánkolj , annyira még nem lehetsz jól!-ült le az ágyam melletti székre-Egyébként Barbara és Keira folyamatosan hívogattak a mobilodon.Aggódnak érted.-mosolyodott el.
-És a fiúkkal mi van?Ők mindent láttak.
-Elmondtam nekik mindent , és megígérték , hogy nm mondják el senkinek.Az első mondatuk az volt  , hogy "De királyság!"-nevetett Josh.Ez engem is megnevettetett.Bár mit vártam tőlük?Hogy majd fejvesztve menekülnek előlünk?Hát egyáltalán nem ilyenek ismerem őket.
Megcsörrent a telefonom az éjjeli szekrényemen.
-Halló?!-vettem fel.
-Natalie?!Felébredt!-mondta valakinek -Hogy vagy?
-Jobban.-válaszoltam.
-Már meglátogathatunk?-kérdezte reménykedve.Bátyámra néztem , aki aprót bólintott.
-Igen, meg.-mondtam mosolyogva, mire nagy sikítozás támadt a vonal túlvégén.Eltartottam a fülemtől , a készüléket.
-Oké, akkor apa elvisz minket!Max fél óra és ott vagyunk.Szia!-köszönt el , és már le is tette.
-Légyszi levinnéd a poharat,mert azért nem lenne túl jó  ha véres poharat találnának az éjjeliszekrényen.-mosolyogtam rá.
-Hát persze.-mosolygott vissza, majd eltűnt  a pohárral együtt.
Megpróbálkoztam elérni a távirányítót , ami az éjjeliszekrény másik végén volt.És heuréka!Sikerült lelöknöm az éjjeli szekrény túloldalára!Ez az én formám!


Csak feküdtem és feküdtem , és néztem ki a fejemből.Josh ugyan ezt tette , csak ő ült.Kopognak.És akkor most jön az Oscar-os alakítás.Betegnek látszom , betegnek látszom-mondogattam magamban.
Hallottam ahogy a vendégeink a lépcsőn  szaladnak.Majd megláttam , Barbarát a szobám ajtajában.
-Szia!-ölelt meg.
-Szia!-jött be Keira is a szobámba , aki szintén megölelt.
-Jobban vagy már?Már nincs lázad?Köhögsz még?-halmozott Barbara kérdésekkel.
-Azt mondtam nekik , hogy torokgyulladásod van.-suttogta Josh olyan halkan , ,hogy én halljam , de a barátaim ne.
-Igen !Már teljesen jól vagyok!-mosolyogtam rá.
-Képzeld!Egy teljes hónapig nincs suli , a tűz miatt!Tök jó nem?-tapsikolt Keira.
-Szuper.-próbáltam lelkesedni.Mert nekem aztán annyira mindegy volt .
-Apukád hol van?Azt hittem ő hozott titeket.-tereltem a témát.
-Ja , a te apukáddal beszélget.Igaz , hogy megnősül és azt a Linda nevű nőt veszi el?-szuper, már mindenki tudja.
-Aha.-adtam "bő"' választ-De légyszi beszéljünk másról , mert már kiráz a hideg ettől a házassági mizériától.
-Persze.



Négy órán keresztül az új mostohanővéreimről beszéltünk , akik Josh évfolyamtársai.Hát túl sok jót nem hallottam róluk.Már félek , ettől az első találkozástól.
Aztán , bejött Richard ,és azt mondta , Barbarának , és Keirá-nak , hogy hagyjanak most már pihenni.Elköszöntünk egymástól , és már mentek is.
-Ki vele !Mennyi ideig voltam kiütve?-kérdeztem , bátyámat , már zuhanyzásom után.
-Egy teljes hétig.-mosolygott.
-Hú jól bírtam , csak az a fura , hogy még mindig fáradt vagyok.-nevetettem el magam-Ja és köszi , hogy a műszereket is kivitted a szobámból , még Barb - ék érkezése előtt.
-Ugyan nincs mit.Hát mit ne mondjak nem sok jót hallottam a mostohatestvéreinkről.-morogta.
-Nekem is ugyan ez fordult meg a fejemben.Szerinted ki foglyuk bírni?
-Hát csak két választás van ...vagy kibírjuk , vagy kinyírjuk őket.-nevetett.Ja elég vicces lenne a szitu,először találkozunk , és egyben utoljára.
-Na aludj most már.-állt fel a székről , amin egész nap üldögélt.
-Rendben , de te is menj aludni!-utasítottam.
-Meglesz!Jó éjt!
-Jó éjt!


sok komit!!!

9.fejezet

itt a kövi feji!remélem megint kapok komikat!

Az ajánlott zene



/Natalie szemszöge/




Amikor beléptem , nem hittem a szememnek.Apám , nyalta falta azt a nőt aki tegnap nálunk volt.Nem vettek észre, ezért jól becsaptam magam mögött az ajtót.Erre mind a ketten felfigyeltek.Apám megköszörülte a torkát.Komolyan ennyi ideig lettem volna vadászni?Nem is akartam beszélni , inkább csak felmentem a szobámba , és annak az ajtaját is jól becsaptam magam után.A bátyám az ágyamon ült , az arcát a tenyerébe temette.Odamentem hozzá , és átöleltem.
-Meg tudsz nekem bocsájtani?-kérdezte suttogva.
-Persze.-mosolyogtam.
-Gondolom láttad , hogy egymásba vannak gabalyodva.-szorította össze az álkapcsát.
-Aha.-húztam el a számat-De valamivel tereljük el a figyelmünket erről!Mondjuk menjünk el bulizni!-javasoltam.
-Ja az jót fog tenni , ennyi szörnyűség után.-sóhajtotta-Nembaj , ha jönnek a haverjaim is?-kérdezte.
-Nem, dehogy baj!Én is elhívom Keirát és...fenébe ,de Barbara meg biztos pihizik , és Keirát meg még nem ismerem annyira , és a mobilszáma sincs meg. Na mindegy.Akkor inkább maradok.-jeltettem ki.
-Na ne!Inkább maradsz itt ezekkel , minthogy eljönnél velem meg a haverjaimmal bulizni?-húzta fel egyik szemöldökét.
-De nem akarok zavarni.-mondtam miközben a padlót fixíroztam .
-Ugyan , szerintem nagyon feldobná őket a társaságod.-nevette el magát.
-Most meg miért nevetsz?-kérdeztem mosolyogva.
-Pont tegnap kérdezte Jeremy , hogy nem megyünk -e el bulizni valahova.Az volt az egyetlen kötése , hogy téged is vigyelek.-nézett rám mosolyogva.
-Hát akkor megyek , letusolok,felöltözök , és mehetünk is.-álltam fel az ágyamról.
-Oké.Én is megyek készülni.-mosolygott ,majd kilépett a szobámból.

Gyors tusolás után , magamra csavartam a törölközőmet, és úgy mentem ki a gardróbomba válogatni.Egy fekete ,  flitteres , alul passzos ruhára esett a választásom.Hozzá egy hosszú nyakláncot vettem fel,egy fekete karika fülbevalót , és egy szintén fekete magassarkút.Majd mentem sminkelni.Fekete szemhéjpúdert használtam , na meg persze szempillaspirált, és persze szájfényt,ami rózsaszínű volt.
Az amulettemet levettem , mert nem illet a szereléshez.Betettem a párnám alá.Még megnéztem magam a tükörbe , megigazítottam , a hajam , és a ruhám , felkaptam a bőr kabátom , és már indultam is a garázsba.  Apámék eltűntek a nappaliból, ami nem nagyon izgatott.Amikor a garázsba értem a bátyámnak leesett az álla.
-Azta!Hugi nagyon jól nézel ki!-mosolygott.
-Te se panaszkodhatsz.-mosolyogtam vissza.Hiányérzetem volt.Hamar leesett miért.
-Apa kocsija hol van?-kérdeztem bátyámra nézve , már a kocsiban ülve.
-Nem tudom,de nem is érdekel.-beindította a motort , és már száguldottunk is.

A városban lassított , és megállt egy "The House" nevű hely előtt.Amikor bementünk egyből a fiúkat kerestük.
Josh észrevette őket egy biliárd asztalnál.
-Szevasztok!-köszönt nekik Josh.
-Helló haver!És haver szexi huga!-köszönt először Jeremy.
-Neked is szia Jeremy!-mosolyogtam.
-Beszálltok ti is?-kérdezte Jim.
-Aha.-mosolygott Josh.
-Szuper.-mondta mosolyogva Tom , miközben odaadott nekem egy dákót.


Két órán keresztül játszottunk.Eközben ittam három kólát , a fiúk pedig három sört.És végül én győztem, bár tudom , hogy hagytak győzni.Kedves volt tőlük.A végén leültünk egy asztalhoz.
-Apropó!Gratulálok a sulis mentőakciódhoz!-mosolygott rám zavarba ejtően Jeremy.
-Kösz , de tényleg semmiség volt.-mosolyogtam vissza rá.Már nem vagyok az a pirulós leányka mint kiskoromban.Egy mosollyal nem lehet zavarba hozni.Ezen meg is lepődött.-Kimegyek levegőzök egyet.-mondtam miközben végignéztem asztaltársaságom tagjain.
-Veled megyek!-állt fel Jer.
-Ugyan nem kell.-mosolyogtam rá miközben magamra kaptam a kabátom.
-Ragaszkodok hozzá!-vette fel ő is a dzsekijét.
-Oké.-egyeztem bele.Kimentünk a szórakozóhely elé , ahol , elég sok férfi fütyült utánam , de semmi többet nem csináltak.Csak sétáltunk szótlanul egymás mellett.De örültem , hogy mellettem van.Azonban amikor  egy sikátor mellett haladtunk el , észrevettem , egy vörös szempárt.
-Jeremy!-ragadtam meg a kezét-Menj vissza , és mond meg Josh-nak , hogy azonnal jöjjön ide!Siess , és ne nézz hátra!-utasítottam.Először értetlenül nézett , de aztán bólintott egyet , és futásnak eredt.Én is így tettem.
A vámpír menekült előlem,egészen addig , amíg zsákutcába nem értünk.Az arcát még mindig nem láttam.
-Ki vagy te?-kérdeztem tőle.
-Hát nem ismersz meg?--szólalt meg annak  vámpírnak a hangja ,akit a pokol mélyére kívánok-Tudod először még én se ismertelek meg.Nagyon sokat változtál, gyönyörű  nő lettél!De kár , hogy ennek a virágnak is el kell hervadnia.-sóhajtott színpadiasan, majd a nyakamnál fogva  felemelt.
-Csakhogy már nem vagyok gyerek, és meg tudom védeni magamat.-nyögdécseltem , majd egy határozott mozdulattal , a falhoz rúgtam.Ő viszont nem tágított , ismét a nyakamnak akart esni ,de most kitértem előle, és a földre terítettem, de ez sem tartott sokáig.Rögtön felpattant , és a kezében ugyanaz a tőr villant meg mint amivel anyámat ölte meg.A döbbenetemet kihasználva a falhoz szorított , és a hasamba szúrta.A vérem lassan folyt végig a ruhámon.Stefan száját , gúnykacaj hagyta el,ekkor azonban , valaki letépte rólam.Josh volt az.
-Te rohadék , ezt megkeserülöd!-ordította fivérem , majd nekiesett.Egyre nehezebben kaptam levegőt , de még bírtam egy ideig.Josh mellém esett.
-Most nincs időm rád!Vannak fontosabb dolgaim is!Én itt véghezvittem a célomat!A soha viszont nem látásra!-mosolygott gúnyosan, majd eltűnt.A fiúk döbbenten álltak előttünk , majd mikor feleszméltek , odarohantak hozzám.A seb nagyon vérzett.Miért nem lehetek végre rendes vámpír?-tettem fel magamban eme egyszerű kérdést.De a választ is tudtam.Sajnos csak 12 éves korban változunk át rendes vámpírrá de még utána is tudunk sírni és aludni,és az átváltozásból nem veszünk észre semmit , csakhogy , megkeményedik a bőrünk , és , hogy változik a szemünk színe.
-Azonnal hívjunk mentőt!-mondta Tom , és már tárcsázta is a számot.
-Nem !Azzal csak többet ártasz mint használsz!-mondta nyugtalanul testvérem-Inkább hívd fel az apámat!-utasította,miközben odaadta a telefonját.
-Natalie!Nem adhatod fel!Csak maradj ébren!Beszélj velem!Kérlek!-mondta de ezek után a hangja halkulni kezdett majd végleg eltűnt.Csak sötétség volt,semmi más.



KOMIKAT!!!!

8.fejezet

itt a kövi feji!remélem tetszeni fog és remélem kapok érte sok sok KOMIT!!!!





/Natalie szemszöge/




-Sziasztok!Nagyon örülök , hogy megismerhetlek titeket!Már sokat hallottam rólatok.-mosolygott.Nos nekem személy szerint nem nagyon tetszik ez a nő.Mintha megjátszaná magát.
-Sokat?Hogyhogy sokat?Alig pár órája ismeritek egymást.-háborodott fel Josh.
-Nos...öhm...apátok , folyton csak rólatok beszélt, idefele jövet.És..-mondta volna de Josh közbevágott.
-Részletek nem érdekelnek.Nat, beszélhetnénk a szobámban.-mondta mérgesen.
-Persze.-válaszoltam halkan , és követtem , fel a lépcsőn.
Mikor a szobájába értünk , becsapta maga mögött az ajtót , de olyan erővel, hogy azt hittem kiesik az keretből.
-Hé, hé !Nyugalom!-próbáltam csitítani.
-NYUGALOM?!MÉGIS , HOGY NYUGODJAK MEG , AMIKOR ALIG FÉL ÉVE HALT MEG ANYA , EZ MEG MÁRIS NŐCSKÉKKEL ENYELEG!-ordította torka szakadtából-VAGY TÉGED EZ EGY CSEPPET SEM ZAVAR?
-Dehogy nem zavar , de nem tudok mit tenni ellene.-suttogtam , már már a sírás határán.
-LEGSZÍVESEBBEN LEMENNÉK ÉS LETÉPNÉM MINDKETTŐ FEJÉT , AZTÁN MÁGLYÁRA VETNÉM ŐKET!DE ÚGY LÁTOM TÉGED CSEPPET SEM , ZAVAR AZ A NŐ ODALENT!-nem bírtam tovább.Elsírtam magam , átrohantam a szobámba , bezártam kulcsra az ajtót , és nekitámaszkodtam.
Tárcsáztam az egyetlen ember számát , akivel most beszélni szerettem volna.Három csörgés után fel is vette.
-Mi az csajszi ?Máris hiányzok neked?-nevette a telefonba Barabara.
-Átmehetnék hozzátok egy kis időre?-kérdeztem remegő hangon.
-Persze.A suli előtti letérőn kell lejönnöd , aztán a kereszteződésnél balra, majd a nagy zöld háznál jobbra.De mi történt?-kérdezte aggódva.
-Majd elmondom.-mondtam , felpattantam , és kiugrottam az ablakon.
Meg sem álltam addig , ameddig meg nem láttam a házakat.Onnantól emberi tempóban sétáltam.

Ahogy befordultam , a zöld háznál , megláttam Barbarát egy háznak  a teraszán.Mikor meglátott , odafutott hozzám , és megölelt.
-Mi történt?-kérdezte aggodalmas arckifejezéssel.
-Apám hazaállított egy nővel , a testvérem magából kikelve ordított velem..és..és nem tudtam mit tegyek.-újbóli sírógörcs jött rám.Barb , bevezetett a házba egyenesen fel a szobájába.
-Ne sírj!Előbb utóbb bocsánatot fog kérni.-vigasztalt barátnőm.Csapódott a bejárati ajtó.
-Ó ez apu lesz.Egy pillanat.-mondta majd kirohant a szobából.
-Szia kicsim!-szólalt meg egy férfihang.
-Szia apu!-mondta barátnőm , gondolom adott egy puszit az arcára , és már jött is visszafelé.
-Hová hová kisasszony?Meg sem kérdezed mi volt a munkahelyemen?-kérdezte vicces hangnemben a férfi.
-Apu most nem érek rá!Vendégem van.-fakadt ki barátnőm.
-Ó ismerem ?Randiztatok már?-sorolta kérdéseit az apukája.Erre halkan elnevettem magamat.
-Apu!Nem fiú vendégem van.
-Akkor nyugodtan bemutathatod nekem.
-Oké.-mondta barátnőm és visszaindult , nyomában az édesapjával.
-Apu , ő itt Natalie Smith!-mutatott rám barátnőm mikor beért szobájába.
-Nagyon örvendek Natalie!Richard Quinn vagyok!-rázott kezet velem a kb. 40 év körüli férfi-Nem te vagy Logen Smith lánya?
-De,én vagyok.Ismeri az apámat?-kérdeztem.
-Csak hallásból.De már nagyon meg szeretném ismerni.Azt mondják , ő  a legjobb a sebész szakmában.-lelkesedett.
-Ön is orvos?-lepődtem meg.
-Ha az agy turkász annak számít.Bár annak számít , különben nem lenne doktori címem.-tett úgy minha elgondolkozna.
-Hú még ilyet sem láttam.Egy humoros pszichológus.-mosolyodtam el.
-Ó ne növeld az egóját.Az már így is a fellegekben jár.-nevette el magát Barb.
-Ó még jó, hogy azt is tőlem örökölted , a humorérzékeddel együtt.-vágott vissza Richard.
-Miért önök , mármint ...-kérdeztem volna , de félbeszakított.
-Igen elváltunk.A nő lelépett egy másik pasassal.-húzta el a száját-De nekem legalább itt maradt Barb.
-El tudom képzelni milyen lehetett neki.Mármint Barbarának.-hajtottam le a fejemet.
-A ti szüleid is elváltak?-kérdezte kicsit lepődötten.
-Nem...édesanyám fél éve halt meg.-mondtam halkan.
-Elnézést kérek.Részvétem.-mondta bűnbánó hangon.
-Á semmi baj.-mosolyogtam rá erőtlenül.
-Tudok esetleg valamiben segíteni?-kérdezte kedvesen.
-Nem....sajnos az emberek viselkedését senki nem tudja befolyásolni.-hazudtam.
-Kiét kéne befolyásolni?
-A bátyámét.Összevesztünk.-sóhajtottam.
-Az kicsit túlzás , hogy összevesztek.Igazából a bátyja leordította a fejét, mert az apja egy nővel állított haza.És Natalie-n vezette le a mérgét.-magyarázta Barb.
-Áh , előbb vagy utóbb ki kell békülnünk.Te mondtad.-ismételtem barátnőmet-Na de én most hazamegyek.Nem akarok zavarni.Ó Barb!-fordultam vissza az ajtóból-A vásárlást nem halaszthatnánk el?Még egy csomó dolgom van holnap.-hazudtam.
-De,persze elhalaszthatjuk!Ne vigyen haza apu?Már elég sötét van.
-Á nem kell.Köszönök mindent!Holnap találkozunk a suliban!Viszlát!-mondtam , és kiléptem az ajtón.
Mivel már senki sem volt kint az utcán , így rendes vámpírtempóban futottam.Majd mikor hazaértem , lezuhanyoztam , fogat mostam , és közben azon gondolkodtam , hogy holnap elmegyek vadászni.
Bebújtam az ágyamba , és lekapcsoltam , az éjjeli szekrényemen lévő kislámpát.
Azonban egész este nem tudtam aludni.Csak apán , és azon a nőn járt az eszem.Na meg anyán.Vajon  ő mit szólna , ahhoz ,hogy apa ilyen gyorsan továbblépett? Hát ez már örök titok marad.
Amikor pirkadni kezdett , felkeltem , fogat mostam , és kifésültem a hajamat.Kiválasztottam az aznapi szerelésemet , ami egy citromsárga hosszú ujjú volt , egy világoskék farmerral , és ugyanazzal a szürke csizmával , ami tegnap volt rajtam.Felkaptam a táskámat , és leszaladtam , hogy még elérjem aput.
Épp időben érkeztem ,szerencsére Josh még sehol.
-Jó reggelt!-köszöntem neki tettetett vidámsággal.
-Jó reggelt kicsim!Jól aludtál?-kérdezte , miközben adott egy puszit az arcomra.
-Aha.-hazudtam-Apu , nem tudnál ma te vinni a suliba?-kérdeztem , miközben az aszfaltot fixíroztam.
-A tegnapi veszekedésetek miatt.Figyelj majd beszélek Josh-sal.Ez most ne folt fair tőle , hogy veled ordított és nem velem.Pedig megérdemeltem volna.-hajtotta le a fejét-Ja és a kérdésedre válaszolva, persze.Elviszlek.Ez a legkevesebb.-mosolygott rám erőtlenül.

Mikor beértem , még nagyon korán , volt ,de a sulit  már kinyitották.Leültem a folyosón lévő padok egyikére , és vártam.
Nem sokkal később a sulit diákok hada lepte el.Kinyitották , a kémia labort is , így végre készülhettem ,az első órámra.A készülés nálam ,a könyv kinyitását , és előtte ülést jelentette , miközben zenét hallgattam.
Mikor becsengettek , az igazgatóhelyettes jött be , a kémia tanár helyett.
-Gyerekek , a kémia óra , egész héten elmarad, a tanárnő lebetegedése miatt.-jelentette be , majd kiment.Na nekem se kellett több .Összepakoltam a cuccomat , és kimentem , az udvarra.De amikor ki akartam menni , az üvegajtón keresztül , megláttam , a bátyámat , ezért inkább visszafordultam.De már késő volt.Észrevett.Utánam akart jönni , amikor megszólalt a csengő.De ez nem rendes csengő volt , hanem a tűzjelző biregése zavarta meg a tanítási órát.Füstszag csapta meg az orromat.Az osztályok tanulói , nem tartották magukat a rendes , tűzvédelmi gyakorlaton tanultakhoz , hanem mindenki az udvari ajtóhoz tömörült.
A füst egyre sűrűbb lett.Azonban , még hallottam , hogy vannak még  bent a suli azon részében , ami kigyulladt.Nincs idő megvárni a tűzoltókat.Eldobtam a táskámat , és visszafutottam az iskolába.Szerencsére , a bátyámon kívül ez senkinek sem tűnt fel.A tűz kiindulási helyéhez siettem.Az ajtó be volt zárva.Villámgyorsan szakítottam fel a zárat.A rettegő  emberek akik kirohantak a teremből, akarva akaratlanul is , de fellöktek.Viszont , még volt bent egy ember.
Barbara , egy , égő szekrény alá szorulva  feküdt.Csak nyöszörgött , másra nem volt ereje.A szekrény embernek , főleg egy lánynak nagyon nehéznek kellett volna lennie.Én azonban könnyedén dobtam át a terem másik végébe.A lángok egyre magasabbra csaptak.
-BARBARA!BARBARA ÉBREDJ FEL!-rázogattam.Szerencsére.vissza nyerte az eszmélet.Azonban , nem számoltam azzal , hogy a tűz milyen gyorsan átterjedt , az ajtóra , ami becsukódott mögöttem.
-Uram isten!Hogy jutunk ki?Meg fogunk halni!-kezdett zokogásba barátnőm.
-Csukd be a szemed!-mondtam neki.
-Mi?-kérdezte értetlenül.
-Csukd be a szemedet , és ígérem mire kinyitod kint leszünk a teremből.-ígértem.Bár vonakodva , de becsukta a szemét.Ki rúgtam az égő ajtót , majd visszamentem , Barbaráért.
-Kinyithatod a szemed!-mondtam.Felpattantak a szemei és azonnal futásba kezdett.Útközben , találkoztunk egy tűzoltóval, aki segített kimennünk , mert már "semmit nem lehetett látni a füsttől".Én persze mindent láttam.Amikor kiértünk , egy mentőhöz vezettek minket.Az orvos , szerencsére apa volt.Azonban , Richard , Barbara apja is a mentőben ült.
Mikor Barbarát megvizsgálta , és megállapította , hogy nincsen komolyabb baja, a barátnőm a nyakamba ugrott.
-Köszönöm!-zokogta a vállamba-Ha te nem jössz értem akkor.....akkor....-nem merte kimondani a meghalok szót.
-Te hoztad ki?-kérdezte megdöbbenve , Richard.
-Igen.Igazából, elmaradt az első órám , és pont azon a folyosón voltam , ahol a tűz volt.Az ajtó valamiért nem nyílt ki belülről , de kívülről könnyedén kinyitottam.Tanár nem volt az osztályban.Amikor benéztem láttam , hogy Barbara elájult.Úgy véltem sokkot kapott.De szerencsére , felébredt , és még időben elindultunk kifelé.-hazudtam.
-Nagyon köszönöm!Jövök neked!-mosolygott hálásan.
-Ugyan, semm....-mondtam volna , de mikor beszívtam a levegőt , iszonyatos kaparást éreztem a torkomban-Semmiség.-fejeztem be lélegzetvisszafojtva a mondatot-Én most hazamegyek.-néztem apámra.Kiszálltam ,a mentőkocsiból , és emberi tempóban elindultam az erdőbe.Amikor úgy véltem , hogy elég messze vagyok a sulitól , futásnak eredtem.Végeztem , két szarvassal , és négy medvével.Mit ne mondjak , borzasztó ízük volt.Az embervér sokkal finomabb.
Amikor hazamentem , eszembe jutott a táskám , amit otthagytam.Bár gondolom Jsoh észrevette , és hazahozta.Álljunk meg egy pillanatra!Josh mit keresett az udvaron?
Valószínű,akkor térhetett vissza a vadászatból , és nem akart bemenni órára.
Amikor beléptem nem hittem a szememnek.

7.fejezet

itt a kövi feji!köszi a komikat:)most is kérek!(és lehet 5 -nél több is:D)

Az ajánlott zene


/Kevin szemszöge/





 Már lassan két hete történt...két hete gyötör a bűntudat.....két hete hogy a hugom  meg se szólal , csak bámul maga elé.....két hete vesztettük el az édesanyánkat.

Éjszaka van.Gyászos éjszaka.Mindenki teljesen ki van bukva.Aro-ék is eljöttek.Mindenki itt van Forks-ban.Mindenki aki számít itt , ebben a kis városban van , hogy sajnálkozó pillantásokkal lepjen  el.Apám természetesen(mint az várható volt a Volturi-t hibáztatja.Úgy tűnik , hogy Natalie-t és Josh-t elszakítja a Volturitól, és elköltöznek , Kanada egyik városába,Calgary-ba.Alex , ordított apánkkal, és még Marcus és Caius is heves vitába keveredett vele.Hogy Jane-ről már ne is beszéljek.Holnap indulnak az első járattal,de Josh elszökött valahova.A Volturi-sok most őt keresik , míg Cullenék,bepakolják a holmijukat.
Josh-sal ellentétben ,Natalie nem ellenkezett.Szerintem fel se fogta , hogy elviszik , és talán soha többet nem láthat minket.D ebben annyi vigasztal , hogy Josh ott lesz vele.Talán ő tud majd segíteni rajta.


-Na végre megtaláltátok.-bosszankodott apám.
Josh kapálózott Felix és Demetri szorításában.Az arcukról lerít a sajnálat , és a szomorúság.
-Kérlek fiam ne nehezítsd meg a dolgom.-nézett rá apánk. Aec ,Aro-ra nézett aki bólintott egyet.Josh abbahagyta a kapálózást , és ha Felix és Demetri nem fogták volna már a földön heverne.
Betették a kocsiba.Már Natalie is bent ült.

-És mikor láthatjuk újra őket?-kérdezte Aro.
-Majd értesítelek titeket.- válaszolt szűkszavúan.Majd beült a kocsiba , és elindult a reptérre.




/Josh szemszöge/




Mikor magamhoz tértem , már egy ágyban feküdtem, egy számomra ismeretlen szobában.Amikor felültem észrevettem , hogy a hugom ül az ágy végében, háttal nekem.
-Alec volt.-mondta a fel nem tett kérdésemre-Végigaludtad az egész repülőutat.Ez lesz a te szobád.Apa elment vadászni.-sorolta.
-Hogy vagy?-kérdeztem , mellé ülve.Megint sírt.A szeme vérben van, de az arca hófehér.
-Kicsit jobban.Bár örülnék , hogyha Alex és Kevin itt lenne.-hajtotta fejét a vállamra, miközben a könnycseppek már gyülekeztek a szemében.
-Hé!Nyugi!Nem lesz semmi baj.-öleltem magamhoz.
-Biztos?-kérdezte sírva.
-Igen...biztos!-pusziltam meg a fejét.


/6 hónap múlva/




/Natalie szemszöge/




Az vekker csipogására ébredtem.Szuper!Ma kezdődik az iskola.Ennyi volt a kényszerpihenő.Itt a gimi.Ugyanis fél év alatt, annyit nőttem , hogy  már 14 évesnek nézek ki,na meg azért mert nem voltam hajlandó elszakadni Josh-tól.Ő már 16-nak néz ki,így kettővel felettem fog járni.Apám talált munkát.A helyi kórházban lesz orvos.Kocsit is vettünk.Kettőt.Egyet Josh-nak a másikat , apámnak.
-Natalie ébresztő!-jött be a szobámba apám.Leült az ágyam szélére.-Kicsim, jól vagy?
-Aha.-ültem fel.
-Rendben.-állt fel,majd kiment.A gardróbomhoz sétáltam, és kiválasztottam egy kék hosszú ujjú felsőt , egy szürke csőfarmert , és egy szintén szürke magas sarkú boka csizmát.Valamint egy fekete bőrkabátot.Na meg persze fehérneműt.
Lezuhanyoztam , fogat mostam majd felöltöztem.Még szerencse , hogy tegnap elmentünk vásárolni.

Amikor kiértem a ház elé Josh , már bent ült a kocsiban , apa pedig már el is ment.
-Akkor hajrá!-mosolygott rám fivérem , mikor beültem a kocsiba.Egy fekete Mazda 6 -ost választott magának.Beindította a motort , és már száguldottunk is az erdei úton.Egyre távolodtunk , a hatalmas házunktól.


Mikor megérkeztünk a suli parkolójába,mindenki minket bámult.Komolyan mondom , bátorság kellett ,már csak ahhoz is , hogy kiszálljak.Hideg szél járta át a zsúfolt  parkolót.Sietve mentünk be az információs irodába, ahol megkaptuk az órarendünket.Az első órám történelem  volt.Amikor bementem , a tanár már bent volt, és az asztalánál ült.
-Á! Miss.Smith, igaz?-kérdezte mosolyogva, a kb. 35 éves férfi.
-Igen.-bólintottam , egy állmosoly kíséretében.
-Kérem foglaljon helyet az utolsó padban.
-Köszönöm.-mondtam , és a helyemre mentem.Mindenki engem bámult.A tanár megköszörülte a torkát , hogy mindenki rá figyeljen.Becsengettek.
Mivel Aro tanította a történelmet , nekem , így 5000 évre visszamenőleg , mindent tudok ami fontos.Egész órán gondolkodtam , bambultam , vagy éppen rajzoltam.
Kicsengettek.Tesi óra következett.Gyorsan átöltöztem , és már mentem is a terembe.
-Szia!-jött oda hozzám , egy vörös, és egy szőke hajú lány-Barbara vagyok.Ő pedig Keira.
-Natalie vagyok.-mosolyogtam rájuk kedvesen.Nem folytathattuk tovább a beszélgetést , mert bejött a tanár.Egész órán röplabdáztunk.

Az óra után ebédelni mentem.Megláttam , Josh-t néhány sráccal egy asztalnál.Vettem magamnak  egy salátát meg egy vizet és elindultam feléjük.
-Sziasztok.-köszöntem.Szinte minden pasi leesett állal bámult.
-Haver!Nem mondtad , hogy a hugod egy bombázó.-súgta oda az egyik srác a fivéremnek.Ő csak jót mosolygott rajta.
-Jeremy vagyok.-mondta a "suttogós" srác.
-Én Tomas.-mutatkozott be  a Jeremy mellett ülő fiú.
-Én pedig Jimmy.-mosolygott az utolsó ismeretlen fiú.
-Natalie vagyok.-mosolyogtam rájuk halványan.
-Hé minden oké?-kérdezte Josh.
-Persze.-bólintottam.Majd Barbara és Keira ült le mellém.
-Sziasztok fiúk.-köszöntek egyszerre.
-Helló.A nevem Barbara.-nyújtott kezet az asztalon keresztül , bátyámnak.
-Én Keira vagyok.-biccentett ő is.
-Joshua vagyok.De hívjatok csak Josh-nak.-mosolygott bátyám.Neki jól ment a jó pofizás.Nekem már kevésbé.
-És a szüleitek hol dolgoznak?-kérdezte Jeremy.
-Az apánk orvos.Az anyánk..-Josh nem fejezte be a mondatot.Ajajj!Nem sírok!Nem sírok!Nem sírok!-mondogattam magamban összeszorított szájjal-Nos az édesanyánk meghalt.-mondta a lehető leghalkabban fivérem.
-Ó sajnálom!Istenem de egy marha vagyok!Bocsássatok meg!-mondta.Hangjában ott csengett a mérhetetlen bűntudat.
-Semmi baj!-csak ennyit tudta magamból kipréselni.
-Hazavigyelek?-kérdezte aggódva a bátyám.
-Nem.Maradok!-fújtam ki a levegőt.
-Natalie , nem akarnál eljönni velünk , holnap vásárolni.Suli után persze.-kérdezte mosolyogva Barbara.
-De , persze mehetünk.-mosolyogtam vissza.
-Szupi!-tapsolt Keira.Jaj istenem , csak a maradék két órát éljem túl valahogy.


Amikor végeztünk , Josh-sal elindultunk haza.Egész normálisan telt az első napunk.Lett két barátnőm ,és úgy láttam Josh is beilleszkedett.Amikor beléptünk a házba ember szag csapta meg az orrunkat.Ahogy elfordultunk az ajtótól , észrevettük , a szag forrását.Egy nő állt a nappali közepén , és apánkkal beszélgetett.
-Ó hát itt is vannak.-mutatott ránk apám-Gyerekek!Szeretném bemutatni nektek Lindát.-mosolygott ránk.



ennyi lett volna!KOMIKAT!