1. fejezet

itt az első fejezet!remélem ez a történetem is fog annyira tetszeni mint a másik:)komikat!!!!



/Emily szemszöge/



3 fájdalmas órán vagyok keresztül.De megérte.
-Kislány!-mosolygott Carlisle odaadta Esme-nek aki lemosta róla a vért , és bebugyolálta egy kis pólyába és felém nyújtotta.
-Hát szia!-vettem karjaimba.Ő nem sírt,nem úgy mint a fiúk.-erre a gondolatomra elmosolyodtam.A kislányom is rám mosolygott.-Tudod , hogy ki vagyok én?-kérdeztem,persze választ nem vártam.Ekkor megdöbbentő dolog történt.
-Mama!-hallottam meg vékony kis hangocskáját.Erre mind nekem mind Carlisle-nak és még Esme-nek is leesett az álla.A kisbabám csak mosolygott,ahogy látta a reakciónkat.
-Szeretnéd megismerni a családunk többi tagját?-kérdeztem mosolyogva.Ő bólintott egyet.Átadtam Esme-nek , aztán megpróbáltam felöltözni.Sikerült is,bár még mindig voltak fájdalmaim de mit sem számított.Megérte szenvedni ismét.Majd mikor rendbe hoztam magam,Esme vissza adta Natalie-t.Ez a név nagyon tetszik nekem és megfogadtam , hogyha lányom születik Natalie lesz a neve.Gyönyörű név.Carlisle kinyitotta a szobám ajtaját.Kint aggodalmaskodott az egész Volturi és Cullen klán is.De amikor megláttak minden aggodalmuk elszállt , és öröm valamint izgatottság vette át a helyét.Fiaim rögtön hozzám szaladtak.
-Mami had nézzem!-rángatta a ruhám alját Josh.
-Nem előbb én!-lökte arrébb Kevin.
-Ejnye Kevin!-szólt rá kedvesem,majd mellém állt és átkarolta a derekamat.
-Ő lenne a családunk legújabbik tagja?-kérdezte Natalie-ra nézve.
-Igen.Natalie.-suttogtam , de persze mindenki hallotta-És képzeld már ki is mondta az első szavát.Amikor megkérdeztem , hogy tudja e , hogy kivagyok, azt mondta , hogy mama.Pedig csak viccből kérdeztem.
-Húú okos a hugi!-mosolygott Alex.
-Bizony!-mosolyogtam vissza rá.
-Mi meg már aggódtunk mert nem hallottunk babasírást.-fújta ki megkönnyebbülten a levegőt Jane.
-Mert a fiúknak aztán volt hangjuk.-nevetett Alice.
-Az biztos!-nevetett egyszerre Felix és Emmett,mire fiaim felhúzták az orrukat.
Aro,Marcus és Caius lépkedtek felénk.
-Tündéri teremtés!-mosolyodott el Aro.
-Gyönyörű akárcsak az édesanyja!-cirógatta meg az arcát Caius.
-Csodálatos!-mosolygott Marcus.
-Mi is látni akarjuk.-rángatta tovább a ruhám Josh és Kevin.Leguggoltam hozzájuk.
-Ő itt a hugotok!-mosolyogtam rájuk.
-Neki is kék a szeme!-vette észre Josh.
-Tényleg nagyon szép!-helyeselt Kevin.
-Mama!És akkor most itt maradunk Volterrában?-kérdezte Alex.
-Még nem tudom.Egy kis ideig mindenképp.-néztem rá a lányomra.
-Mi is megnézhetjük?-kérdezte egyszerre Rosalie, Alice,Jane és Heidi.
-Hát persze!Lefektetem az ágyunkra és mindenki megnézheti!Csak arra figyeljetek le ne hempergőzzön róla!-mosolyogtam.Bevittem a szobánkba , és lefektettem a hatalmas ágyunkra.Mindenkinek a szívébe lopta magát a kis csöppség akárcsak annak idején a fiúk.Ilyenkor arra gondolok , hogy milyen szerencsés vagyok , hogy megadatott az a képesség , hogy a testem automatikusan használja az újraélesztő erőmet.Ekkor Santiago rohant be az ajtón.
-Királynő!Jöjjön gyorsan a trónterembe!Chelsie és Afton elkaptak egy Román kémet!-hadarta.
-Rendben de valaki vigyázzon Natalie-ra.
-Majd én!-mondta Jane.
-Nem Jane a te erődre szükségünk lehet!-intette le Aro.
-Mondanám , hogy mi vigyázunk rá de mi már egy hete nem vadásztunk.-mondta Carlisle.
-Én maradhatok!Az én erőmre úgysincs szükség, és nemrég vadásztam.-ajánlkozott Alec.Már őt és Jane-t is a gyerekeimnek tekintettem .
-Rendben!-mosolyogtam rá.



/Natalie szemszöge/




Mi?Hova mennek Anyuék?Anyut akarom!
Sírni kezdtem, mire egy fiú lépett mellém és felvett az ölébe.Csitítgatni kezdet.Az arcát nem láttam csak akkor amikor már nem könnyeztem.Rubint vörös szeme volt,barna haja és gyönyörű arca.Kedvesen mosolygott rám.Én pedig megöleltem.
Egy idő után visszafektetett az ágyra.
-Tehát érted amit mondok?-kérdezte mire én csak bólintottam.
-Én Alec vagyok!-nyújtotta oda a mutatóujját nekem , mire én megfogtam és megráztam.
Engem , hogy is hívnak?A csudába pedig a mami mindig mondogatta.
Látta , hogy elgondolkodom.
-Natalie?-kérdezte,mire én heves bólogatásba kezdtem.Kedvelem ezt a fiút.Ahogy a többi családtagomat is,bár őket nem ismerem még annyira.De abban biztos voltam , hogy nekem van a világon a legszebb anyukám.



/Emily szemszöge/


-Emily most miért nem használhattam az erőm?-duzzogott Jane.
-Mert fájdalom nélkül is megtudtuk amit akartunk.-válaszolt helyettem Aro.Tudják , hogy nemszeretem az erőszakot-És így legalább nem ijesztettük el a Volturitól , hanem lett egy új katonánk.-magyarázta tovább.
Amikor visszaértünk a szobába Natalie csilingelő hangon nevetett Alec-kal együtt.
-Ti meg min szórakoztok ilyen jól?-kérdeztem mosolyogva,mire Natalie felemelte a kettétört csörgőt.Így már mindent értettünk.


KOMIKAT!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!