10.fejezet

itt a feji!sokkal több komit szeretnék!

Zene a fejihez

/Natalie szemszöge/





A szobámban ébredtem fel.Infúziókkal voltam teleszurkálva, és lélegeztetőgépen voltam.Először nem érezte semmit,de aztán borzasztó fájdalom nyilallt a hasamba.Lepillantottam , a fájdalom forrására, s ekkor észrevettem bátyámat , aki fejét az ágyamra hajtva ,egy széken ülve aludt, és a kezemet fogta.Megpróbáltam egy kicsit megmozdítani a kezemet.Hál' istennek sikerült.A bátyám szemei azonnal felpattantak.
-Natalie!Jól vagy?Hogy érzed magad ?Jól vagy?Ezt már kérdeztem.Bocsi.-hadarta.Szemeiből örömöt , és megkönnyebbülést véltem kiolvasni.Nem tudtam válaszolni a lélegeztető gép miatt.
- e ki a áól e a iét.-makogtam érthetetlenül.
-Tessék?-nézett értetlenül Josh.Felemeltem a kezem , és kitéptem a számból a csövet.
-Azt mondtam , hogy vedd ki a számból ezt az izét.De már megoldottam.-suttogtam.Nem igazán volt hangom.
-Ja! Bocsesz.-hajtotta le a fejét.
-Ugyan!Semmi baj!-mosolyogtam erőtlenül.
 A "nagy" beszélgetésre apa  jelent meg az ajtóban.
-Jobban vagy már?-jött oda hozzám.
-Valamennyivel jobban.-válaszoltam.
-Gyermekeim beszélnem kell veletek.Én újra megnősülök.Elveszem feleségül Lindát , és örökbe fogadom a két lányát.Nagyon kedvesek ,és szerintem hamar összebarátkoztok velük.-hadarta egy szuszra.
-MOND,TÉGED EGYÁLTALÁN ÉRDEKEL , HOGY...-ordított Josh de én félbeszakítottam.
-Josh kérlek hagyd ezt abba.-szóltam rá suttogva.
-De téged nem is zavar , hogy ...
-De!De tiszteletben kell tartanunk a döntését.-böktem a fejemmel apám felé.
-Hát jó!De ,hogy tudd , csakis Natalie miatt nem végzem ki őket.-morogta bátyám.
-Köszönöm a ...megértéseteket.-suttogta majd kiment a szobámból.
-Nem értelek téged!-rázta meg fejét fivérem.
-Adj neki egy esélyt!
-Rendben van.-húzta el a száját-Nem vagy éhes?-terelte a témát.
-Egy kicsit, de túlélem.
-Nem érdekel , hogy kicsit vagy nagyon!Azonnal hozok egy tasakkal.Apa hozott párat a kórházból.-mondta már a folyosón járva.
Egy pohárral tért vissza , ami színültig volt vérrel.
-Jó étvágyat!-nyomta a kezembe.
-Köszi.-mondtam mielőtt nagyot kortyoltam a vérből.Nagyon jól esett. Éreztem ahogy a sebem azonnal elkezdett összehúzódni.Minden kortynál , egyre jobban , és jobban , mígnem teljesen eltűnt.Leszedtem a kötést.
-Ez gyors volt!-nézett Josh a seb helyére.
 -Ja , az.-tettem le a poharat az éjjeliszekrényemre.
-Akkor , készüljünk a holnapra.-sóhajtotta testvérem.
-Miért , mi lesz holnap?-húztam fel egyik szemöldökömet.
-Apánk kicsi barátnője és lányai beköltözésének napja.-morogta  dühösen.
-Már?!-pattantam fel , de azonnal meg is bántam , mivel rögtön fájdalom nyílalt a hasamba.
-Hé,hé!Azért ne ficánkolj , annyira még nem lehetsz jól!-ült le az ágyam melletti székre-Egyébként Barbara és Keira folyamatosan hívogattak a mobilodon.Aggódnak érted.-mosolyodott el.
-És a fiúkkal mi van?Ők mindent láttak.
-Elmondtam nekik mindent , és megígérték , hogy nm mondják el senkinek.Az első mondatuk az volt  , hogy "De királyság!"-nevetett Josh.Ez engem is megnevettetett.Bár mit vártam tőlük?Hogy majd fejvesztve menekülnek előlünk?Hát egyáltalán nem ilyenek ismerem őket.
Megcsörrent a telefonom az éjjeli szekrényemen.
-Halló?!-vettem fel.
-Natalie?!Felébredt!-mondta valakinek -Hogy vagy?
-Jobban.-válaszoltam.
-Már meglátogathatunk?-kérdezte reménykedve.Bátyámra néztem , aki aprót bólintott.
-Igen, meg.-mondtam mosolyogva, mire nagy sikítozás támadt a vonal túlvégén.Eltartottam a fülemtől , a készüléket.
-Oké, akkor apa elvisz minket!Max fél óra és ott vagyunk.Szia!-köszönt el , és már le is tette.
-Légyszi levinnéd a poharat,mert azért nem lenne túl jó  ha véres poharat találnának az éjjeliszekrényen.-mosolyogtam rá.
-Hát persze.-mosolygott vissza, majd eltűnt  a pohárral együtt.
Megpróbálkoztam elérni a távirányítót , ami az éjjeliszekrény másik végén volt.És heuréka!Sikerült lelöknöm az éjjeli szekrény túloldalára!Ez az én formám!


Csak feküdtem és feküdtem , és néztem ki a fejemből.Josh ugyan ezt tette , csak ő ült.Kopognak.És akkor most jön az Oscar-os alakítás.Betegnek látszom , betegnek látszom-mondogattam magamban.
Hallottam ahogy a vendégeink a lépcsőn  szaladnak.Majd megláttam , Barbarát a szobám ajtajában.
-Szia!-ölelt meg.
-Szia!-jött be Keira is a szobámba , aki szintén megölelt.
-Jobban vagy már?Már nincs lázad?Köhögsz még?-halmozott Barbara kérdésekkel.
-Azt mondtam nekik , hogy torokgyulladásod van.-suttogta Josh olyan halkan , ,hogy én halljam , de a barátaim ne.
-Igen !Már teljesen jól vagyok!-mosolyogtam rá.
-Képzeld!Egy teljes hónapig nincs suli , a tűz miatt!Tök jó nem?-tapsikolt Keira.
-Szuper.-próbáltam lelkesedni.Mert nekem aztán annyira mindegy volt .
-Apukád hol van?Azt hittem ő hozott titeket.-tereltem a témát.
-Ja , a te apukáddal beszélget.Igaz , hogy megnősül és azt a Linda nevű nőt veszi el?-szuper, már mindenki tudja.
-Aha.-adtam "bő"' választ-De légyszi beszéljünk másról , mert már kiráz a hideg ettől a házassági mizériától.
-Persze.



Négy órán keresztül az új mostohanővéreimről beszéltünk , akik Josh évfolyamtársai.Hát túl sok jót nem hallottam róluk.Már félek , ettől az első találkozástól.
Aztán , bejött Richard ,és azt mondta , Barbarának , és Keirá-nak , hogy hagyjanak most már pihenni.Elköszöntünk egymástól , és már mentek is.
-Ki vele !Mennyi ideig voltam kiütve?-kérdeztem , bátyámat , már zuhanyzásom után.
-Egy teljes hétig.-mosolygott.
-Hú jól bírtam , csak az a fura , hogy még mindig fáradt vagyok.-nevetettem el magam-Ja és köszi , hogy a műszereket is kivitted a szobámból , még Barb - ék érkezése előtt.
-Ugyan nincs mit.Hát mit ne mondjak nem sok jót hallottam a mostohatestvéreinkről.-morogta.
-Nekem is ugyan ez fordult meg a fejemben.Szerinted ki foglyuk bírni?
-Hát csak két választás van ...vagy kibírjuk , vagy kinyírjuk őket.-nevetett.Ja elég vicces lenne a szitu,először találkozunk , és egyben utoljára.
-Na aludj most már.-állt fel a székről , amin egész nap üldögélt.
-Rendben , de te is menj aludni!-utasítottam.
-Meglesz!Jó éjt!
-Jó éjt!


sok komit!!!