6.fejezet

na itt a feji(bár kicsit csalódott voltam , hogy csak 3 komit kaptam)
kicsit ugrunk az időben:)remélem tetszeni fog:)KOMIKAT KÉREK!!



(7 évvel később)




Már 2 éve Forks-ban  lakunk.Nagyon hiányzik mindenki, és minden.Itt folyton esik az eső.Utálom az esőt.De mondjuk szeretem az itteni vámpírokat.Cullen-éket.Már egyáltalán nem szoktam emberi ételt enni.Kiderült , hogy , nekem az a tehetségem , hogy le tudom másolni ,a  mások tehetségét.A bátyáim se , és én se változtam , szinte semmit.De  engem zavar ,hogy én látszok a legfiatalabbnak.Oké,oké én vagyok a legfiatalabb.De mikor "növök"már meg?
Szent este lesz holnap.És az én 8. szülinapom.Már annyira várom , hogy végre láthassam Volterra-i barátaimat.Holnap után , érkeznek , az igaz, de én azt akarom , hogy még ma itt legyenek.
Este van.Este van , és havazik.Cullen-ék egy órája mentek haza tőlünk.Apa , Josh és Kevin, elmentek vadászni.Alex összeveszett apával....megint.De inkább ő is elment a városba, lófrálni.Én annyira aggódok , amikor egyedül van.Anya ölében ülök , és nézzük a TV-t.Egy karácsonyi filmet nézünk , bár most nincs is más a Tv-ben , csak az.
-Na kisasszony , ideje aludni.-emelt fel anya.
-De anyu , még nem vagyok fáradt!-néztem rá boci szemeimmel.
-Nem szeretnéd , hogy mikor felkelsz megkapd az ajándékaid?-nézet rám kedvesen.
-Nem.Anyu  ha én most aludni megyek , akkor te unatkozni , fogsz.
-Kicsikém attól te ne félj.Úgy is van egy könyv amit még el szeretnék , olvasni.Na és persze meg szeretném várni apádat, és a fiúkat is.-mondta , miközben , sétáltunk fel a lépcsőn.
-Anya, apa és Alex , miért szoktak veszekedni?-kérdeztem már az ágyamban fekve.
-Mert nem értenek egyet mindenben.Alex , haza szeretne menni.Nem érti meg , hogy ott most nem biztonságos.-hajtotta le a fejét.
-Miért?
-Mert a Románok bármelyik pillanatban harcot indíthatnak ellenük.
-De anya , akkor Alec-ék is harcolni fognak?
-Igen kicsim.De nem hiszem , hogy harcra kerül a sor.-mosolyodott el halványan-De most aludj kicsikém.
-Jó éjt anya.Szeretlek.-öleltem meg anyut.
-Én is szeretlek , kicsikém.-mondta majd kiment a szobából és becsukta az ajtót.
Öt perc elteltével , már aludtam is.


/Emily szemszöge/




Éppen az ajándékokat csomagoltam , amikor zajt hallottam az erdőből.Ezek , biztos Kevin-ék lesznek.Kiszaladtam  a hátsókertbe.Ám nem a fiaimat , és nem szerelmemet találtam ott.
-Jó estét Emily.-köszönt Stefan.
-Hogy találtál ránk?-kérdeztem dühösen.
-Na...azért nem bújtatok el annyira.Gondoltam , hogy a kedves bátyádéknál megtalállak.De ott   nem éreztem , azt az észveszejtően finom illatodat.Ezért elindultalak megkeresni.És ide jutottam.-mesélte gúnosan mosolyogva.
-Miért jöttél?
-Érted , jöttem.Száz éve , nem akartál hozzám jönni , de esetleg , most...-folytatta volna , de a szavába vágtam.
-Most sem akarok , hozzád menni.Nekem már van férjem , akit nagyon szeretek.Te mást nem tudsz , csak másoknak ártani.Utállak téged,undorodom tőled és az életmódodtól.-ahogy ezeket mondtam egyre dühösebb lettem.
-Hát ha így állunk , akkor sajnos meg kell , hogy öljelek.Mert ha nem vagy az enyém , ne légy senkié.-mondta majd , hasba szúrt egy tőrrel.
-Szerencsém van.Még mindig sebezhető vagy.És még mindig emberként akarsz élni.Hát most meghallhatsz úgy mint az emberek!-mondta , és még méllyebbre  szúrta a tőrt, és nem bírtam tovább sikítottam egyet.Iszonyatos fájdalom , járta át a testem, a sebből ömlött a vér.A földre rogytam.Stefan , már sehol.Érezte , hogy minden erőm elhagy,hogy itt a vég.
Majd a fájdalom szűnni kezdett , mígnem teljesen eltűnt.Meghaltam.



/Natalie szemszöge/


Egy női sikolyra ébredtem.Pár percbe telt , míg rávettem magam , hogy lemenjek a nappaliba.
-Anya!Anya , hol vagy?-kiabáltam , de senki nem felelt a hívásomra.Benéztem anyuék szobájába , de nem volt ott.Lementem a nappaliba , de nem volt ott.Majd a hatalmas üvegajtón keresztül egy testet láttam a fűben heverni.Kiszaladtam , és megláttam szeretett anyám éltettelen , holtestét.Kihúztam a tőrt a hasából , és zokogni kezdtem a testen.Nem érdekelt , hogy hideg van,és az sem , hogy a pizsamám tiszta vér.Csak sírtam , és szólongattam , édesanyám , aki már sose fog megölelni.



/Alex szemszöge/



Már hajnal volt mikor hazaértem.Ahogy beléptem a házba , vér szag  csapta meg az orromat.
-Anya!Natalie!Hazajöttem!-mikor senki nem válaszolt körülnéztem.Félig becsomagolt ajándékok , voltak a nappaliban.Erre elmosolyodtam.Azonban , kintről zokogás , hangja ütötte meg a fülemet.Mikor kinéztem a nyitott üvegajtón , nem hittem a szememnek.A kishugom zokog , az édesanyám , véres teste felett.
-Natalie.-rohantam oda hozzá-Mi történt?
-Nem tudom.Este egy női sikolyra ébredtem aztán kijöttem , és megtaláltam , anyát.Holtan.-zokogta , majd megölelt , ,az arcát ,a mellkasomba fúrta , és úgy zokogott tovább.Én sem bírtam ki sírás nélkül.Szeretett,jólelkű,kedves, segítőkész anyám itt feküdt , holtan.

2 óra , múlva , még mindig sírtunk hugommal , aki teljesen átfagyott, majd meghallottam , Kevin , és Josh nevetését , az erdőből.Felálltam hugom mellől , és  és elindultam az apám felé.Amikor megtaláltam , a nyakánál fogva , felemeltem.
-Hol a fenében voltatok idáig?-ordítottam.
-Hé Alex , nyugi.-tette a vállamra kezét öcsém-Engedd el és mond el mi történt.-elengedtem , és visszaindultam hugomhoz.A többiek követtek.
Kicsi hugom még most is sírt , szemei vérben , voltak , arca sápadt volt, és legalább negyven fokos láza lehetett , ránézésre.A többiek is sírva fakadtak.Az ölembe vettem Natalie-t , és elindultam Cullenékhez.
-Most meg hová mész?-kérdezte sírva apám.
-Elviszem Natalie-t Carlisle-hoz.Nagyon betegnek tűnik.-mondtam majd elindultam a a ház bejáratához , ami előtt a kocsim állt.
Beültettem Natalie-t az anyósülésre, majd én is beültem a vezetőülésre.Beindítottam a motort , és már indultunk is.

Az úton , volt , hogy azt hittem , megfullad úgy köhögött.Majd mikor végre megérkeztünk ,kopogtam , majd választ sem várva bementem.
-Uram isten Alex!Mi történt veletek?-jött oda , hozzánk aggódva Rosalie.
-Később elmondom.Hol van Carlisle?
-A dolgozószobájában.-válaszolta , miközben Natalie-t nézte, akinek a szeméből még mindig könnyek folytak.
Gyorsan felszaladtam vele , és kopogtam a dolgozószoba ajtaján.
-Tessék!-hallottam meg nagybátyám hangját.
-Mi történt?-ez volt az első kérdése.
-Először vizsgálja meg és aztán elmondom.-válaszoltam , és átadtam neki kis hugomat.
-Bent maradsz , vagy...
-Nem addig elmondom a többieknek mi történt.-válaszoltam , és már lent is voltam a nappaliba.Mindent elmondtam nekik , és tudtam , hogy Carlisle is hallja amit mondok.Alice,Esme és Rosalie könnyek nélküli sírásba kezdtek.Majd Edward is megérkezett , oldalán Bellával.Rögtön tudta , hogy mi történt.Így legalább nem kellett ismételnem magamat.
Carlisle jött le a lépcsőn.
-Hogy van?-kérdeztem felé fordulva.
-Nagyon nem jól.Komoly tüdőgyulladása van , de az rögtön regenerálódna ha vért inna.De nem akar.Nem tudom rávenni.-mondta szomorúan , majd ő is sírni kezdett.
-Hazaviszem.Mármint Volterrába.Majd mondjátok meg apámnak és az öccseimnek.-mondtam majd elindultam fel a lépcsőn.
-Szerintem maradjatok itt , és várjátok meg Demetri-éket.-javasolta Carlisle.
-Rendben , de most akkor én visszamegyek.-mondtam , most az ajtó felé indulva.
-Veled  , megyek.-állt fel Jasper.
-Én is.-mondta Emmett.
-Természetesen mi is megyünk.-állt mellém Esme , Carllisle kezét fogva.
-Mi itt maradunk Alice-szel , és Edward-dal.-ajánlotta Rosalie.
-Biztos , hogy jó ötlet ez?-kérdezte Edward hugát.
-Hallottad Carlisle-t.Nem akar vért inni.Úgyhogy a kis barátnőd biztonságban lesz.-morogta Rosalie.
-Rendben.-bólintott rá Edward.
Kiléptem az ajtón , beültem a kocsimba , és vártam a többiekre.


KOMIKAT!!