itt az újabb friss!Remélem tetszeni fog!Sok sok komit kérek!
itt van hozzá egy (szerintem) hozzá illő zene:http://www.youtube.com/watch?v=E5UjqRme9EU
kérlek írjátok meg , hogy szerintetek megy e a fejihez.
/Natalie szemszöge/
Itt három trón volt nem négy.Három férfi ült mind a hárman.
-Ti idióták!-szólalt meg egy Caius bácsihoz nagyon hasonló bácsi.Csak Caius bácsi fiatalabbnak tűnik-Mi egy kisbabáért küldtünk titeket!Ti meg ide állítotok egy embergyerekkel?Ennyire hülyének néztek minket?-kérdezte gúnyosan a bácsi.
-Stefan!Nyugalom!Ez nem egy embergyerek !Ez Emily legfiatalabb gyereke!Csak mi nem gondoltuk , hogy ennyire gyorsan fejlődik!-mondta normális hangnemben a középső trónon ülő bácsi.Ahogy körülnéztem rossz érzés fogott el.
-Igaza van Vladimir-nak.-szólalt meg a harmadik bácsi.
-Köszönöm a kioktatást Thomas!-förmedt rá a Stefan nevű bácsi.
-Ejnye , fivéreim!Hisz még be se mutatkoztunk az ifjú vendégünknek.-állt fel a trónról Vladimír bácsi.A nyakába egy R betű lógott.Rögtön összeraktam a képet.Ők a Románok, akiket Alec említett.De nem féltem tőlük.Ami azért furcsa volt,tekintve , hogy a túszuk voltam , és azt tettek velem amit csak akartak,mivel nem tudom még megvédeni magamat.-Az én nevem Vladimir!-mondta mosolyogva majd kezet nyújtott.Még is mit képzel?Hogy majd jó pofizok vele.Az orromon keresztül fújtam ki a tüdőmben lévő levegőt.
-Közlöm magával uram, hogy nem áll szándékomban az ellenséggel barátkozni!-mondtam dühösen, mire elkezdett nevetni.
-Istenem!Hát nem édes?!Meg kéne zabálni olyan aranyos!-nevetett.Na itt elszakadt a cérna.Teljes erőből belerúgtam a lábába.Szerintem nekem jobban fájt mint neki.Még hangosabban nevetett.
-Várjon csak!Majd nem fog nevetni, amikor anyuék eljönnek értem.-morogtam.
-Nos , biztos fáradt vagy!-mosolygott rám de én még mindig dühösen és megvetően néztem rá-Amy!Vidd fel az egyik szobába és zárd be!-nézett egy magas barna hajú lányra.
-Igen is!-bólintott , majd elindult felém , és megfogta a kezemet-Gyere kicsikém!-mosolygott rám angyalian.Ő valahogy más volt.Egyáltalán nem tűnt ide tartozónak.Nem mosolyogtam vissza rá,de nem is néztem rá megvetően.
Amikor beértünk a szobába, bezárta maga után az ajtót kulcsra.
-Kicsikém!Jól vagy?-kérdezte előttem térdelve.
-Igen azt leszámítva , hogy túsz vagyok.-húztam össze a szemöldökömet.
-Édesanyád biztos el jön érted!És én akkor segíteni fogok neked megszökni.Biztos tudja már , hogy itt vagy , és nem kell sokáig várnunk mire ideér.-mondta és felültetett a hatalmas ágyra.
-És akkor velünk jössz?-kérdeztem reménykedve.
-Ha édesanyád megengedi akkor igen.-mosolygott rám.Én is rámosolyogtam.Hátradőltem , és azonnal elaludtam.
/Emily szemszöge/
Már alig 10 percnyire vagyunk a Románok kastélyától.Biztos vagyok benne , hogy ők rabolták el a kislányomat.Remélem nem esett semmi baja.Ha bántani merték én magam irtom ki az egész klánt, függetlenül attól , hogy nem szeretem az erőszakot.Már láttam a kastélyt.Ekkor azonban egy hangra lettem figyelmes.Megálltam , és megálljt parancsoltam a csapatomnak is.Ekkor egy Román klánhoz tartozó , vámpírnő lépett elő a fák közül.Natalie ott volt mellette , és a kezét fogta.De amikor meglátott,odarohant hozzám és a nyakamba ugrott.A nő csak mosolygott.
-Kicsikém!Jól vagy?-kérdeztem.
-Igen.Amy néni segített kijutnom.-mosolygott rám.
-Köszö...-mondtam volna de mikor oda néztem pont akkor tépte szét , két Román katona.Amint Natalie meglátta , a nő maradványait, a könnyei potyogni kezdtek de a sírását elfojtotta.A hátam mögé toltam.Logen volt mögöttem aki szintén így tett.Mögötte Jane állt.Ő magához ölelte , és az ölébe vette.
-A háború elkerülhetetlen.-lépett elő Stefan-Jobb ha vigyáz magára a Volturi.Bár felesleges.Hiszen úgyis visszakerülünk a trónra.-mosolygott gúnyosan.Már csak azt vettem észere , hogy Natalie előtte áll , és kezet nyújt neki,oda akartam rohanni de megállítottak.Stefan kezet fogott vele,ekkor a Natalie elmosolyodott és a földhöz vágta, majd szintén mosolyogva visszahátrált hozzánk.De nem gyorsan hanem lassan.Észveszejtően lassan ami engem majd megőrjített.
Felvettem a hátamra, és hazarohantunk.
Miután hazaértünk Elvittem a Natalie-t fürdeni.
-Natalie.-fordultam a lányom felé-Mostantól te is a fiúkkal fogsz önvédelmet tanulni, Cho mestertől.Ha háború lesz,és veszély leselkedik rád meg tudd magad védeni.
-De mama!Én még nem vagyok olyan gyors mint a testvéreim.Csak erős vagyok.-hajtotta le a fejét , szomorúan.
-De ha már most ilyen gyorsan fejlődsz , akkor hamarosan a gyorsaság is jelentkezik.És több mint valószínű , hogy tehetséged is lesz.-mosolyogtam rá megnyugtatóan-Akkor holnap bemutatlak Cho mesternek.
-Mama!Ő is Volturi tag?-kérdezte , miközben éppen a hátát mostam le.
-Igen!Lee Cho Volturi.De azt kérte , hogy hagy maradjon Cho mester a tanítványainak.Ó!Majd elfelejtettem!Saját szobád van.-mosolyogtam rá.A szeme felcsillant.Bebugyoláltam a törölközőbe és átvittem a másik új szobájába.
-Anya!Akkor most már én is nagy vagyok?-kérdezte mosolyogva.
-Igen!Nagy vagy!-öleltem magamhoz-Áthozom a pizsamádat jó?
-Oké!-nevette.
/Natalie szemszöge/
Végre én is nagy vagyok!És a nagy tesóimmal fogok önvédelmet,vagy inkább ahogy Alex hívja harcművészetet tanulni, Cho mestertől.Anya behozta a pizsimet.Mikor felöltöztem, és már az ágyamban feküdtem, kopogtak.
-Szabad!-mondta anya.Alec dugta be a fejét.
-Nem zavarok?-kérdezte mosolyogva.
-Nem, dehogy.-mondta anya majd felém fordult-De miután elment Alec tessék aludni.
-Rendben.-mosolyogtam rá angyalian-Jó éjt anya!-adtam puszit az arcára.
-Jó éjt kicsim.-adott ő is egy puszit az arcomra, majd kiment.
-Csak azért jöttem , hogy megmondjam találtam egy nagyon szép rétet tele virágokkal.Ha szeretnéd , holnap elmehetünk oda.-ült le az ágyam szélére.Először megörültem az ajánlatnak, de aztán eszembe jutott a harcművészet.
-Lehetne holnap után?Tudod holnap kezdem az edzéseket Cho mesterrel.Holnap után meg hétvége , és gondolom akkor nincs edzés.
-Persze!A virágok hétvégén is ott lesznek.Nem szaladnak el.-nevetett.Vele nevettem.Felálltam és adtam az arcára egy puszit.
-Jó éjt Natalie!-állt fel az ágyamról.Én visszabújtam a takaró alá.
-Jó éjt Alec!-mondtam majd behunytam a szemem és rögtön elaludtam.
Komikat!!!!!
2010. szeptember 2., csütörtök
4.fejezet
Bejegyezte: Natalie dátum: 12:02
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
7 megjegyzés:
Naon jó lett :D Natalie naon édes ^^ siess a kövivel pusz
Szia!
Nagyon nagyon jó lett! Natalie olyan cuki, aranyos, édes, ennivaló...
Imádom! :)
Puszi! :)
szia!
Jó lett!
Natalie nagyon erős!
Szegény Amy!
Siess a kövivel!
Puszi
Ez nagyon tetszett! Csak minden olyan gyorsan történt. A románok átveszik a vezetést?! Ez most csak vicc ugye? Hogy gondolhattak erre? A olturi sokkal, de sokkal jobb! A végén nem értettem azt a holnap-os "rétlátogatást". :S
Várom a kövit!
Nagyon nagyon jó lett*-*
Siess a frissel:)
Vivi
Szija!
Bocsi, hogy hamarabb nem írtam, de nem voltam gépközelben.
De a lényeg, hogy nagyon jó lett a fejezet.
Natalie elég gyorsan nő. =) Alec-kel együtt olyan aranyosak.
Remélem nem lesz háború, de hát kell az izgalom. :D
Várom a folytatást! ;)
Puszi,
Alice^^
Szia!
bocsi-nem részletezem miért, úgyis tudod, ha meg nem akkor... bocsi
nekem nagyon tetszett!
imádom Nataliet! és téged is! :D
Natalie a földhöz vágta Stefan bácsit <3 imádom a kiscsajt! meg persze az író Nataliet is!
remélem, hogy valamikor a közeljövőben lesz új fejezet!
sok 1000 puszi: niki23
Megjegyzés küldése