Zárás!

nos emberek , minden jónak egyszer vége szakad...így vagyok most ezzel a bloggal is. egyszerűen nincs ötletem , ezért bezárom , VISZONT ! nyitok helyette egy új blogot!
még hivatalosan nem nyitottam meg és igazából még címe sincs de itt egy kis részlet az első fejezetből:

Hosszú élet. Ez minden ember álma. Azonban ez a kívánság rögtön megváltozik ha minden szeretted elhalálozik mellőled. Mert te csak magadra gondoltál. Ez az egy hiba az egész örökké valóságig üldözni fog.

Bár próbálok felejteni de ez lehetetlen. Teljes a káosz. Csupán egy ember maradt életben az előző életemből . Aki vállalta , hogy olyanná válik , mint én , hogy ne legyek egyedül. Azt mondjátok ez önzőség volt részemről? Tudnotok kell , hogy az ő családtagjai sem éltek már akkor mikor  átváltozott. A legeslegjobb barátnőm . Ő mindenben kiáll mellettem , akármekkora hülyeség is legyen . És elvisel egészen 317 éve . Ami azért figyelemre méltó és igen tisztelendő.

Most is épp vele vagyok. Új lakóhely után kutatunk . Ó még a nevemet sem tudjátok! Sara vagyok . És a minden lében kanál legjobb barátnőm akiről az előbb meséltem , ő Sofia.

-         Meddig futunk még? – állt meg Sofi – Keressünk egy hotelt és kész! Úgyse maradunk sokáig itt.

-         Sofi!Ha nem vetted volna süt a nap! Nem vagyok hülye kisétálni az emberek közzé . Azt hittem  legalább ennyi eszed neked is van.

-         Ez gonosz volt!- háborodott fel.

-         Bocsi csak…. ..á nem is tudom mi van ma velem.

-         Semmi baj!- ölelt meg- Éhes vagyok!

-         Esküszöm komolyan olyan vagy mint egy gyerek! – toltam el magamtól –Arrafele van egykét őz. - amint kimondtam , hogy őz az arcára undor üt ki.

-         Jó akkor kibírom estéig. - pufogott.

-         Várj ! Érzek valamit .- szagoltam a levegőbe.

-         Én is ! Éhséget! Kaparást a torkomban !

-         Nem azt… ez más!

-         Ne gyere megint az őzekkel!

-         Sss….. ...hallgasd!- úgy hallottam mintha valahova beáramlana a levegő.

-         Igen most már én is hallom!

-         Menjünk nézzük meg! –javasoltam.

-         Egyetértek ! – bólintott cinkos mosollyal barátnőm.

Néhány perc múlva egy hatalmas házal álltunk szemben.

-         Menjünk be! – ajánlottam fel.

A  ház belülről a barokk kort idézte . Mindenhol márvány csempe , és a nappali felett egy hatalmas kristály csillár , egy hófehér kanapé és egy plazma tv volt. Egyre biztosabb voltam benne , hogy nem emberek laknak itt . S amikor megláttuk , hogy a hűtő üres , akárcsak a szekrények ,már biztosak voltunk benne . Itt vámpírok laknak. Ahogy felmentünk az emeleti szobába észrevettük , hogy csupán két szoba van berendezve. Mind a kettő szobába férfi ruhák voltak. Épp azon gondolkodtunk , hogy minek nekik ágy amikor beszélgetést hallottunk lentről.