5.fejezet

itt a feji!kérek szépen sok sok komit!




/Natalie szemszöge/




Amikor felkeltem gyorsan felvettem egy farmert és egy pólót,fogat mostam , fogtam egy hajgumit és összefogtam vele a hajamat, és már mentem is anyáékhoz, a trónterembe.Út közben találkoztam apával.
-Szia kincsem!Jól aludtál?-kérdezte miközben megölelt.
-Szia!Igen nagyon!Anyáék a trónterembe vannak?-néztem fel rá.
-Igen.-mosolygott-Elkísérjelek?
-Igen!-lelkesedtem , majd megfogtam a kezét, és tovább mentünk a trónterembe.

Amikor beértünk , nem találtam Alex-et , Kevin-t és Josh-t.Többször körbenéztem a teremben , de sehol se láttam őket.Viszont a három tinédzsernek kinéző új fiúk azonnal szemet szúrtak.
-Kicsim kit keresel?-kérdezte apa suttogva.
-A tesóimat de sehol se látom őket.Hol vannak?-kérdeztem kétségbeesve,.Úgy tudtam velük fogok gyakorolni , de most se anya , se ők , se pedig Cho mester nincs sehol.Az új fiúk hangos hahotázásba  kezdtek.
-Mi olyan vicces?-kérdeztem dühösen , feléjük fordulva.Aztán megláttam , hogy mindenki aki a teremben van mosolyog.Felix,Demetri,Jane , és még Alec is.
-Csupán az , hogy a saját hugunk nem ismer fel minket.-mosolygott a második legidősebbnek kinéző fiú.És ekkor esett le a tantusz.Valóbban nem ismertem  fel a saját tesóimat.
Ekkor anya lépett be a hatalmas ajtón.
-Mi ez a nagy nevetés?-kérdezte mosolyogva.
-Kinevettek mert nem ismertem fel őket.-mondtam neki , majd nyelvet öltöttem a fiúkra.Ők egyszerre viszonozták.
-Na induljunk az edzőpályára.Cho mester már vár minket.-fogta meg a kezem anyu.Ez most már tényleg nem ér.Már csak én nézek úgy ki mint egy kisgyerek.
-Szia apa!-mondtam és nyomtam egy puszit az arcára.
-Szia kicsim!Sok szerencsét!
-Köszi!Meglesz!
-Fő a magabiztosság kis csaj!Döngöld a földbe a tesóidat!-vigyorgott rám Felix.
-Úgy lesz!-küldtem felé egy ördögi mosolyt.
-Ez az!Lásd el a bajukat!-kiáltotta még utánam.

-Hercegnő!-hajolt meg előttem a mester-A nevem Lee Cho Volturi.
-Én Natalie vagyok , és hanyagoljuk a hercegnőzést.-mosolyogtam rá , amit ő viszonzott.
-Ahogy óhajtja.Nos akkor már ma szeretnéd kezdeni , vagy csak holnap.-kérdezte mosolyogva.A fenébe...hétvégi edzés!Én pedig megígértem Alec-nak , hogy elmegyek vele arra a virágos rétre.
-Ha ma elkezdem , és holnap hajnalban jövök...van esély rá , hogy hamarabb végzek?
-Hát persze!De ha gondolod a holnapi edzést kihagyhatod.-mondta kedvesen.
-A tesóim holnap is jönnek?
-Igen , de...
-Ha ők jönnek , akkor én is.Csak én hamarabb ha lehet.-semmiben nem akarok gyengébbnek látszani a testvéreimnél , és azt se akarom , hogy kivételezzenek velem azért mert kicsi vagyok , vagy mert lány-És ugyanolyan nehézségű feladatokat kérek mint ők.
-Ahogy gondolod.De figyelmeztetlek , a fiúkat , nagyon szigorúan szoktam edzeni.-mondta , és már nem mosolygott annyira.
-Ha ők bírják , én is bírni fogom!-húztam ki magamat.
-Akkor kezdhetjük?-csapta össze a tenyerét a mester.
-Igen!-mondtam magabiztosan.

Már a tizenkilencedik körömet futottam a pályán.Húsz kört kell futnunk , mindannyiunknak emberi tempóban.A fiúk már öt körrel előttem végeztek.Az oldalam szúr , szédülök is már , de meg nem állok addig amíg le nem futottam az utolsó kört is.

Amikor végeztem , fekvőtámaszozást kellett csinálni.Ez nem volt olyan nehéz , tekintve , hogy a fizikai erőm már megvan.De még így is öt perccel később fejeztem be mint a fiúk.Ezek után jöttek a párbajok.A fiúknak , már a "bónusz" képességeik is jelentkeztek.De azért ezt is megpróbálom.
Először Josh volt az ellenfelem.Alex , és Kevin már párbajoztak egy ideje.Josh-nak az alakváltás a képessége.Nem túl veszélyes rám nézve. Egyszer csak Josh eltűnt , és Alec állt a helyén.De tudtam , hogy ez nem Alec.Lassan ,emberi tempóban közeledett felém.Én futni kezdtem  felé , és megpróbáltam , elkapni az egyik karját , vagy lábát , hogy a földre terítsem.De egyszer se sikerült.Viszont ő sem tudott elkapni engem.De jól jönne , most Alex képessége.A fagyasztással simán legyőzném.Végre meg tudtam érinteni a vállát.De épphogy csak hozzáért az ujjam.
Viszont ez éppen elég volt ahhoz  , hogy meg fagyjon.Ugyanis ez történt.Mintha egy jégszobor lenne.De természetesen nem volt jégből.
-Uramisten!-kaptam a szám elé a kezemet , mire Kevin , és Alex abbahagyta a küzdelmét , és Cho mester is rögtön ott termedt mellettem.
-Alex..-szólt volna a mester , de a tesóm a szavábavágott.
-Esküszöm nem én voltam.Még ha akartam volna sem tudtam volna két helyre figyelni.-magyarázkodott.
-Kevin , kérlek szólj Rose-nak.Fel kéne olvasztani mihamarabb.
-Én....én...én sajnálom.-motyogtam , majd elkezdtem sírva futni a szobámba.
Szerencsére senki nem követett , és senkivel sem találkoztam a folyosón.
Amint be értem , az ágyra feküdtem , és a párnámba fordított arccal sírtam.Most nagyon rossz voltam.Nagyon rossz dolgot csináltam .De nem szándékos volt.

 Egy óra múlva kopogtak.Én még mindig sírtam.Nem tudtam mást tenni.Most én vagyok a világ legrosszabb embere.
-Szabad.-szipogtam.A fejemet nem emeltem fel a párnából , még akkor sem amikor kinyílt az ajtó.
-Hé hugi!-hallottam meg Alex hangját.Amint meglátta , hogy sírok azonnal leült az ágyamra, és a hátamat simogatta.-Nyugi rendbe jön.Nem ez volt már az első fagyasztás.Képzeld , én Felix-et fagyasztottam le először.Képzelheted én is , hogy megijedtem.De ma már csak nevettük az egészen.Na meg amikor Kevin átment rajtam.Istenem annál borzasztóbb érzés nincs az életben.És amikor Josh eltörte Kevin karját párbaj közben..és még számtalan sérülés ért minket.Semmi rosszat nem tettél.Ez most jelentkezett nálad , és erről senki sem tehet.Se te ,se Cho mester, se én...senki!Ezek az edzés velejárói!Úgyhogy ne sírj , mert nincs okod sírni.
Mikor befejezte ,felültem,és megöleltem.
-Köszönöm!-mondtam miközben elengedtem.-És kiolvadt már?
-Igen.-nevette el magát-Kapott forró vért, és máris erőre kapott.
-És haragszik rám?-kérdeztem aggódva.
-Nem,dehogy...mondom már volt rosszabb is.-mosolygott.
 -Akkor jó.Most , hol van?
-A szobájában.
-Átmehetek hozzá?
-Persze.Apropó te nem vagy , éhes vagy szomjas?-fordult vissza az ajtóból.
-Egy kicsit mindkettő.-mosolyogtam rá.
-Pizza vérrel megfelel?-mosolygott.
-Tökéletes.Anya nincs itthon igaz?-kérdeztem miközben elővettem egy másik pólót ,cipőt és nadrágot a gardróbból.
-Nem..sajnos el kellett mennie , apával , és a gárda legjobb harcosaival.-mondta kicsit szomorkásan.
-Mikor jönnek haza?
-Szerintem , még ma éjszaka hazaérnek.Nyugi...tudnak magukra vigyázni.-mosolyodott el ismét.

Miután átöltöztem ,átmentem Josh-hoz.Tényleg nem haragudott rám.Elhatároztuk magunkat , hogy megvárjuk mind a négyen , míg hazajönnek anyáék.Nos én már 22.00 -kor beszunyáltam.


KOMIKAT KÉREK!!!!

4.fejezet

itt az újabb friss!Remélem tetszeni fog!Sok sok komit kérek!
itt van hozzá egy (szerintem) hozzá illő zene:http://www.youtube.com/watch?v=E5UjqRme9EU
kérlek írjátok meg , hogy szerintetek megy e a fejihez.


/Natalie szemszöge/





Itt három trón volt nem négy.Három férfi ült mind a hárman.
-Ti idióták!-szólalt meg egy Caius bácsihoz nagyon hasonló bácsi.Csak Caius bácsi fiatalabbnak tűnik-Mi egy kisbabáért küldtünk titeket!Ti meg ide állítotok egy embergyerekkel?Ennyire hülyének néztek minket?-kérdezte gúnyosan a bácsi.
-Stefan!Nyugalom!Ez nem egy embergyerek !Ez Emily legfiatalabb gyereke!Csak mi nem gondoltuk , hogy ennyire gyorsan fejlődik!-mondta normális hangnemben a középső trónon ülő bácsi.Ahogy körülnéztem rossz érzés fogott el.
-Igaza van Vladimir-nak.-szólalt meg a harmadik bácsi.
-Köszönöm a kioktatást Thomas!-förmedt rá a Stefan nevű bácsi.
-Ejnye , fivéreim!Hisz még be se mutatkoztunk az ifjú vendégünknek.-állt fel a trónról Vladimír bácsi.A nyakába egy R betű lógott.Rögtön összeraktam a képet.Ők a Románok, akiket Alec említett.De nem féltem tőlük.Ami azért furcsa volt,tekintve , hogy a túszuk voltam , és azt tettek velem amit csak akartak,mivel nem tudom még megvédeni magamat.-Az én nevem Vladimir!-mondta mosolyogva majd kezet nyújtott.Még is mit képzel?Hogy majd jó pofizok vele.Az orromon keresztül fújtam ki a tüdőmben lévő levegőt.
-Közlöm magával uram, hogy nem áll szándékomban az ellenséggel barátkozni!-mondtam dühösen, mire elkezdett nevetni.
-Istenem!Hát nem édes?!Meg kéne zabálni olyan aranyos!-nevetett.Na itt elszakadt a cérna.Teljes erőből belerúgtam a lábába.Szerintem nekem jobban fájt mint neki.Még hangosabban nevetett.
-Várjon csak!Majd nem fog nevetni, amikor anyuék eljönnek értem.-morogtam.
-Nos , biztos fáradt vagy!-mosolygott rám de én még mindig dühösen és megvetően néztem rá-Amy!Vidd fel az egyik szobába és zárd be!-nézett egy magas barna hajú lányra.
-Igen is!-bólintott , majd elindult felém , és megfogta a kezemet-Gyere kicsikém!-mosolygott rám angyalian.Ő valahogy más volt.Egyáltalán nem tűnt ide tartozónak.Nem mosolyogtam vissza rá,de nem is néztem rá megvetően.

Amikor beértünk a szobába,  bezárta maga után az ajtót kulcsra.
-Kicsikém!Jól vagy?-kérdezte előttem térdelve.
-Igen azt leszámítva , hogy túsz vagyok.-húztam össze a szemöldökömet.
-Édesanyád biztos el jön érted!És én akkor segíteni fogok neked megszökni.Biztos tudja már , hogy itt vagy , és nem kell sokáig várnunk mire ideér.-mondta és felültetett a hatalmas ágyra.
-És akkor velünk jössz?-kérdeztem reménykedve.
-Ha édesanyád megengedi akkor igen.-mosolygott rám.Én is rámosolyogtam.Hátradőltem , és azonnal elaludtam.


/Emily szemszöge/



Már alig 10 percnyire vagyunk a Románok kastélyától.Biztos vagyok benne , hogy ők rabolták el a kislányomat.Remélem nem esett semmi baja.Ha bántani merték én magam irtom ki az egész klánt, függetlenül attól , hogy nem szeretem az erőszakot.Már láttam a kastélyt.Ekkor azonban egy hangra lettem figyelmes.Megálltam , és megálljt parancsoltam a csapatomnak is.Ekkor egy Román klánhoz tartozó , vámpírnő lépett elő a fák közül.Natalie ott volt mellette , és a kezét fogta.De amikor meglátott,odarohant hozzám és a nyakamba ugrott.A nő csak mosolygott.
-Kicsikém!Jól vagy?-kérdeztem.
-Igen.Amy néni segített kijutnom.-mosolygott rám.
-Köszö...-mondtam volna de mikor oda néztem pont akkor tépte szét , két Román katona.Amint Natalie meglátta , a nő maradványait, a könnyei potyogni kezdtek de a sírását elfojtotta.A hátam mögé toltam.Logen volt mögöttem  aki szintén így tett.Mögötte Jane állt.Ő magához ölelte , és az ölébe vette.
-A háború elkerülhetetlen.-lépett elő Stefan-Jobb ha vigyáz magára a Volturi.Bár felesleges.Hiszen úgyis visszakerülünk a trónra.-mosolygott gúnyosan.Már csak azt vettem észere , hogy Natalie előtte áll , és kezet nyújt neki,oda akartam rohanni de megállítottak.Stefan kezet fogott vele,ekkor a Natalie elmosolyodott és a földhöz vágta, majd szintén mosolyogva visszahátrált hozzánk.De nem gyorsan hanem lassan.Észveszejtően lassan ami engem majd megőrjített.
Felvettem a hátamra, és hazarohantunk.

Miután hazaértünk Elvittem a Natalie-t fürdeni.
-Natalie.-fordultam a lányom felé-Mostantól te is a fiúkkal fogsz önvédelmet tanulni, Cho mestertől.Ha háború lesz,és veszély leselkedik rád meg tudd magad védeni.
-De mama!Én még nem vagyok olyan gyors mint a testvéreim.Csak erős vagyok.-hajtotta le a fejét , szomorúan.
-De ha már most ilyen gyorsan fejlődsz , akkor hamarosan a gyorsaság is jelentkezik.És több mint valószínű , hogy tehetséged is lesz.-mosolyogtam rá megnyugtatóan-Akkor holnap bemutatlak Cho mesternek.
-Mama!Ő is Volturi tag?-kérdezte , miközben éppen a hátát mostam le.
-Igen!Lee Cho Volturi.De azt kérte , hogy hagy maradjon Cho mester a tanítványainak.Ó!Majd elfelejtettem!Saját szobád van.-mosolyogtam rá.A  szeme felcsillant.Bebugyoláltam a törölközőbe és átvittem a másik új szobájába.
-Anya!Akkor most már én is nagy vagyok?-kérdezte mosolyogva.
-Igen!Nagy vagy!-öleltem magamhoz-Áthozom a pizsamádat jó?
-Oké!-nevette.


/Natalie szemszöge/



Végre én is nagy vagyok!És a nagy tesóimmal fogok önvédelmet,vagy inkább ahogy Alex hívja harcművészetet tanulni, Cho mestertől.Anya behozta a pizsimet.Mikor felöltöztem, és már az ágyamban feküdtem, kopogtak.
-Szabad!-mondta anya.Alec dugta be a fejét.
-Nem zavarok?-kérdezte mosolyogva.
-Nem, dehogy.-mondta anya majd felém fordult-De miután elment Alec tessék aludni.
-Rendben.-mosolyogtam rá angyalian-Jó éjt anya!-adtam puszit az arcára.
-Jó éjt kicsim.-adott ő is egy puszit az arcomra, majd kiment.
-Csak azért jöttem , hogy megmondjam találtam egy nagyon szép rétet tele virágokkal.Ha szeretnéd , holnap elmehetünk oda.-ült le az ágyam szélére.Először megörültem az ajánlatnak, de aztán eszembe jutott a harcművészet.
-Lehetne holnap után?Tudod holnap kezdem az edzéseket Cho mesterrel.Holnap után meg hétvége , és gondolom akkor nincs edzés.
-Persze!A virágok hétvégén is ott lesznek.Nem szaladnak el.-nevetett.Vele nevettem.Felálltam és adtam az arcára egy puszit.
-Jó éjt Natalie!-állt fel az ágyamról.Én visszabújtam a takaró alá.
-Jó éjt Alec!-mondtam majd behunytam a szemem és rögtön elaludtam.


Komikat!!!!!

3.fejezet

ITTHON VAGYOK!!!!!!!!!és itt a friss!had kapjak jó sok komit*_*lécci!




Amikor felkeltem eszembe jutott a rajz.Gyorsan felültem, de olyan gyorsan , hogy felborult velem az ágy is.Bár nem fájt.A hajam sokkal hosszabb lett , és már egyedül is tudtam járni.És épphogy,de elértem az íróasztalt.Levettem a rajzomat.Még jócskán este volt.Anyáék nem voltak a szobába, így hát egyedül indultam el , Alec szobájába. Még jó hogy tegnap anyuval oda is elsétáltunk.
A folyosón senki sem volt.Minden kihalt volt.
Végre megtaláltam Alec szobáját.Bekopogtam.
-Szabad!-hallottam meg bentről.Kinyitottam az ajtót,majd beléptem a szobába.Alec az ágyán feküdt , és egy könyv volt a kezében.Nem nézett szét csak olvasott tovább.Szerintem észre se vette , hogy bejöttem.Megálltam az ágya oldalánál.Jó magas ágya volt , olyan mint amilyen anyuéknak van.Amikor még mindig nem figyelt rám megköszörültem a torkom.Felnézett a könyvből.Valaki magasabb személyt kereshetett.De végül megtalált.Elképedve nézett rám.
-Natalie?-kérdezte még mindig döbbenten.
-Igen így hívnak.-nevettem el magamat.Ő is elmosolyodott.
-Nos miben lehetek a szolgálatodra?-kérdezte miközben (már állva) meghajolt.
-Nincs szükségem a szolgálataira , most inkább én adok magának valamit.-mentem bele a játékba.Nagy nehezen,de sikerült felmásznom az ágyára.Majd mikor már álltam átnyújtottam neki a rajzomat.A rajzon egy olyan V betű volt(vagyis inkább csak hasonló) mint amilyen medálja van mindenkinek.Alec csodálattal nézte a rajzot majd adott egy puszit az arcomra.
-Nagyon szép!Köszönöm.-mosolygott.
-Lehetett volna jobb is.-húztam el a számat.
-Nem!Ez így tökéletes.-ült le mellém-Nagyot nőttél ezalatt a pár óra alatt.Anyukádék tudják , hogy itt vagy?
-Nem.Anya azt mondta , hogy amikor felébredek odaadhatom neked a rajzot.Azt nem tette hozzá hogy reggel.-mondtam mire ő nevetni kezdett.Majd folytattam-Aztán mikor nagy lendülettel felültem a baba ágy eldőlt velem.Aztán észrevettem , hogy anyuék nincsenek a szobába,aztán elhatároztam , hogy elhozom neked a rajzot.-na jó talán az aztán szó használatát kicsit túlzásba vittem.
-Szerintem szóljunk anyukádnak , hogy nem raboltak el a Románok.-vett fel az ölébe.
-Már tudok járni.-mondtam majd letett-Kik azok a Románok , és miért akarnak elrabolni?-szegeztem neki a kérdéseim , immár a folyosón.
-Nos , a Románok egy ellenséges klán.Mindig próbálkoznak visszajutni valahogy a trónra.Képletesen szólva persze.De eddig még nem sikerült nekik.És nem is fog ha rajtunk múlik.
-Értem.-csak ennyit bírtam kinyögni.Aztán megláttam anyut a folyosó végén.Először ő is meglepődött , de csak pár század másodpercig tarthatott.Utána előttem termedt és felvett az ölébe,majd szorosan magához szorított.
-Istenem!Már azt hittem valami baj történt.-fújta ki megkönnyebbülten a levegőt.
-Nyugi anyu!Csak Alec-nál voltam.Odaadtam neki a rajzomat.-mondtam büszkén.Hatalmas megkönnyebbülés látszott az arcán.
-Hatalmasat nőttél.Már majdnem  olyan magas vagy mint Josh.
-Anya most már úgyse fogok tudni aludni.Kimehetek a kertbe?-kérdeztem reménykedve.
-Persze de először gyere öltözzünk fel.
-Oké!Alec nem jössz velem?-fordultam felé , és elővettem a bociszemeimet.
-Sajnálom , de nem tudok veled menni.Kiküldetésem lesz egy óra múlva.-simogatta meg a hajam.Ezt a pechet-De ígérem , miután visszajöttem, addig leszek kint veled , ameddig csak akarod.-mosolygott rám.
-Oké.-hajtottam le a fejemet.

Már egy órája lent vagyok a kertben.De ez a ruha amit Heidi rám adott valami förtelmes.Rózsaszín és tiszta csipke.Kellet nekünk találkozni vele a folyosón.Anyu egyből elmondta neki hogy öltöztetni visz.Ő meg könyörgött anyunak , hogy had öltöztessen fel ő.És most itt álok rózsaszín csipkébe, rózsaszín masnicskával a hajamban,fehér lakkcipővel a lábamon.Förtelmes,borzasztó, és teljesen fel vagyok háborodva.Siralmas , hogy valaki erre azt meri mondani , hogy csinos.Utálom a rózsaszínt.A csipkét is de a rózsaszínt ezerszer jobban.De valahogy túl élem.Valahogy....
Anya csak a fiúkkal volt hajlandó leengedni.Nos...kisebb röhögőgörcs jött rájuk amikor megláttak.Sőt nem is kicsi.Nagy,hatalmas.
Éppen labdáztunk amikor Kevin akkorát dobott , hogy bement az erdőbe.
-Oó!-ógatott Josh.
-Mi az?-kérdeztem értetlenül.
-Az erdő nekünk egyedül tiltott terület.-jelentette ki Alex.
-Ugyan már!-legyintettem-Mi lehet ott olyan nagyon veszélyes?
-Hát azt én nem tudom , de a mami azt mondta , hogy oda ne menjünk be.-motyogta Josh.
-Én visszahozom a labdát.-indultam el az erdő felé.
-Natalie oda nem mehetsz be.-termett előttem Alex.Én csak ámultam , hogy ő is tud ilyen gyors lenni.Ahogy meglátta a lepődöttségemet folytatta-Ha nagyobb leszel te is tudsz majd ilyet csinálni.-mosolygott.Na itt betelt az a bizonyos pohár.Kikerültem , és elszaladta az erdőbe.
Mindenki azt mondogatja folyton , hogy kicsi vagyok.Nem szó szerint , de mindig ez a lényege a mondanivalójuknak.Trappolva,dühösen mentem a labdáért.Elég messzire dobta el Kevin.
Egyszer csak neszt hallottam az egyik fa mögül.Nem foglalkoztam vele.Biztos csak a fiúk szórakoznak velem.Így hát tovább mentem egészen addig amíg meg nem láttam a labdát.Akkor egy nagy kéz fogta be a számat.Megharaptam,mire ő elkapta a kezét én pedig sikíthattam.Csak egy fél másodpercre aztán megint befogta a számat.Majd egyszer csak egy palotának a tróntermében lettünk.