Új blog!!!!!!!!

Zakuro barátnőmmel nyitottunk egy új blogot!Kérlek nézettek be,és hagyjatok egy komit!
A kiválasztott


puszi

Natalie

2.fejezet

itt a fejezet!remélem tetszeni fog!!!:)KOMIKAT KÉREK !!:)



/Emily szemszöge/



Amikor Natalie abbahagyta a nevetést , ásított egyet.
-Ideje aludni!-fettem fel az ölembe kislányomat.
-Mi most megyünk!-suttogta Alec.Az ajtóból még visszafordult és integetett Natalie-nak , aki visszaintegetett apró kezével.Majd becsukódott az ajtó , és ezzel Natalie szemei is.Befektetem a kis babaágyába.
Az ajtó ismét kinyílt és most a férjem lépett be rajta.
-Már alszik is?-kérdezte mosolyogva.
-Igen.Alec-kal kijátszották magukat.-mosolyogtam vissza rá-Figyelnél rá amíg lefektetem a fiúkat?
-Hát persze szívem.-mondta majd adott egy puszit a számra.Kimentem az ajtón , és átmentem a szomszéd szobába,Josh-hoz.Ő az ágyon ugrált, és közben a tv-t nézte.
-Alvás nagyfiú!-mondtam,mire abbahagyta az ugrálást.
-Mama!Annah mikor jön vissza?-kérdezte reménykedve.
-Talán holnap.Reméljük.-mosolyogtam rá,miközben betakartam,majd egy  puszit adtam a homlokára-Jó éjt kicsim.
-Jó éjt mama!-suttogta.Halkan kimentem a szobából majd óvatosan becsuktam az ajtót.Átmentem a következő szobába.Kevin,Emmett,és Felix videojátékoztak.
-Fiúk!Mára elég volt!Kevin, itt az ideje aludni!
-De anya, mindjárt nyerek!-morogta.
-Csak szeretnél!-mondta egyszerre Felix és Emmett.
-Fiúk,holnap folytathatjátok!De most , Kevin!Alvás!
-Na jó!-kapcsolta ki a tv-t kisfiam.Majd bebújt az ágyába.Neki is adtam egy puszit a homlokára.
-Jó éjt kicsim!
-Jó éjt anya!-mosolygott.

Majd átmentem Alex szobájába.Jasper és Demetri éppen csatákról meséltek neki.Ő az ágyon ült és csodálattal hallgatta őket!
-És akkor...-mesélte Demetri.Látszott , hogy teljesen visszatért a múltba.De én félbeszakítottam.
-A az ifjú herceg elment aludni!-mosolyogtam.
-De anya!Most jött a legizgibb rész!-pufogott.Olyan édes volt ilyenkor.
-De rosszat fogsz álmodni.-tettem karba a kezem.
-Nem fogok!Megígérem!-nézett rám kiskutyus szemekkel.
-Na jó!De utána ne kelljen nyüstöljelek , hogy aludj!
-Oké!Jó élt anya!-szaladt hozzám.Lehajtottam a fejem , hogy tudjon puszit adni.
-Jó éjt kicsim!Jó éjt Dem!Jó éjt Jasper!
-Jó éjt Emily!-mondták kórusban.

Amikor visszaértem a szobánkba Logen még mindig a bölcső felett állt, és nézte , ahogy Natalie alszik.
Olyan aranyos volt , ahogy nézte,és néha megcirógatta a kis arcocskáját.Észre se vette , hogy az ajtóban állok.
-A fiúk alszanak!-suttogtam mosolyogva.
-Nem volt semmi gond?-kérdezte szintén suttogva.
-Nem.Semmi.-feküdtem le az ágyra.Kifárasztott ez a mai nap.Szerelmem mellém feküdt , én pedig hozzábújtam,és a mellkasára hajtottam a fejem.


Egyszer csak arra lettem figyelmes , hogy Josh engem szólongat.Felkeltem és átmentem a szobájába.
-Mama!-sírdogált.
-Itt vagyok kicsim!-ültem le az ágya szélére.
-Mama üldöztek a szörnyek...és és meg akartak enni.-ölelt meg.
-Csak rosszat álmodtál.-simogattam a fejét-Itt maradok veled amíg elalszol.Rendben?
-Ühüm.-törölte le a könnyeit.


Fél óráig tartott amíg vissza aludt.Halkan visszaosontam a szobánkba.
-Elaludt?-kérdezte kedvesem.
-Igen.Rosszat álmodott.-mosolyogtam rá miközben visszabújtam mellé.



/Natalie szemszöge/


Amikor kinyitottam a szemem már világos volt.Nem láttam semmit az ágyam falai miatt.
-Mama!-szólítottam meg mamit.De semmi sem történt.-Mama!-próbáltam egy kicsit hangosabban.De még mindig semmi.Hol a mama?
Sírni kezdtem.
Ekkor kinyílt az ajtó, majd valaki az ágyamhoz lépkedett.Egy fiú volt az.Azt hiszem a bátyám.Sötétbarna göndör haja volt, és kék szeme.
-Nyugi hugi!Anya mindjárt jön csak el kell intéznie egy fontos dolgot.-mosolygott.De ettől én nem nyugodtam meg.Milyen lehet az a dolog ahova engem nem vihet magával?És ha veszélyes dolgot kell elintéznie?És ha veszélyben van?-erre a gondolatomra még jobban kezdtem sírni.Megint  kinyílt az ajtó.Aztán megláttam Alec-et.A jelenléte megnyugtatott egy kicsit.Kivett az ágyból.
-Ssh...semmi baj!-mondta kedvesen én pedig átöleltem a nyakát.Valamiféle biztonság érzés fogott el.Majd az ajtó megint csak kinyílt és belépett rajta a mami.Az egyik kezemmel elengedtem Alec nyakát és felé nyújtottam.Alec megfordult és odaadott neki.Én még szipogtam néhányat aztán abbahagytam a sírást.
-Jól aludtál kicsim?-kérdezte mosolyogva, mire én bólintottam.Aztán fura dolog történt .A hasa hangokat kezdett kiadni.Gondolom ez az éhség.
-Éhes vagy aranyom?-kérdezte és én ismét bólintottam.-Na gyere!Nézünk neked valami finomat!-indult el velem a folyosón.


Itt ülök a konyhában a etetőszékben.Anya fél órája próbál belém tukmálni egy massza állagú büdös valamit.De én nem akarom megenni.összeszorított szájjal küzdök ellene.Aztán végül letette a tálat amiben a massza volt.
-Akkor mit kérsz?-kérdezte a mami.Ekkor megláttam , hogy Alex iszik valamit egy pohárból.Mennyei illata van.Rámutattam a bátyám kezében lévő pohárba.
-Olyat kérsz?-kérdezte meglepetten.
-Igen!-motyogtam.Na a hangomat még próbálgatnom kellesz.Anya felállt és egy cumisüveggel tért vissza, amiben ugyan olyan folyadék volt amilyet a tesóm ivott.Felém nyújtotta,én pedig inni kezdtem.Tíz percig nyammogtam a cumisüvegen, mire észrevettem , hogy üres.
-Kérek még!-nyújtottam a cumisüveget mami felé, aki ismét megtöltötte , és visszaadta nekem.Már nem bírtam egy helyben maradni.
-Ki akarok szállni.-néztem anyára.
-Oké, gyere.-vett az ölébe.Én nem erre gondoltam.
-Le akarok szállni.-néztem rá miközben a padlóra mutattam.
-Megpróbálod?-kérdezte mire én heves bólogatásba kezdtem. A lábaimra állított , de közben fogta a kezeimet.Én léptem egyet.Majd még egyet ,és még egyet, és így tovább.
-Ügyes vagy !-dicsért meg a   mami.


Egész nap sétálgattunk a mamával és a papával.Voltunk a kertben,a trónteremben,meglátogattuk Jane-t és Heidi-t , valamint hazajött Annah is.Találkoztam egy csomó vámpírral.Sajnos Alec, Demetri és Felix elmentek vadászni , Cullen-ék pedig hazamentek.Végül visszamentünk a szobánkba.Megláttam ahogy Josh rajzol.Én is meg akartam próbálni.
Miközben rajzoltam,hallottam , hogy mami és papi arról beszélnek , hogy mennyit nőttem,és , hogy mennyire okos vagyok a koromhoz képest.Én közben rajzoltam virágokat és fákat.Kétszer is lerajzoltam ugyan azt.Egyszer a mamának és papának , egyszer pedig Alec-nak Jane-nek és Annah-nak.De még nem tudtam odaadni nekik.Mami azt mondta , hogy majd holnap.
-Na Natalie!Mehetünk fürdeni?-kérdezte anya.
-Igen!-mosolyodtam el.Anyu bevitt a fürdőbe,és elkezdett vizet engedni egy műanyag kisebb lila kádba.Majd leöltöztetett és beletett a kádba.Jó meleg volt a víz.
-Mami!Alec-ék mikor jönnek vissza?
-Mire felkelsz itthon lesznek!-mosolyodott el.
-Mami!Mikor mehetek aludni?-kérdeztem ismét.
-Miért?Fáradt vagy?
-Nem!Csak minél hamarabb fel akarok kelni.-anya elkezdett nevetni.
-Jól van kincsem!-vett ki a kádból.Megtörölt,és felöltöztetett.Aztán megmosta  fogamat.Mondtam neki , hogy csak mutassa meg, és utána nekem menni fog,de nem engedte.Azt mondta , hogy ma megnézem , hogy hogy csinálja,holnap pedig én moshatok egyedül fogat.


Már régen az ágyban feküdtem, de nem tudtam aludni.Pedig úgy akartam volna aludni,hogy felkelhessek.
-Mami!Nem tudok aludni!-suttogtam ő pedig odajött a bölcsőm mellé.
-Szeretnéd , hogy énekeljek valamit?-kérdezte mosolyogva.
-Igen.-mosolyodtam el én is.Meghallottam gyönyörű hangját.Nem is a szöveget figyeltem hanem a hangját.
Csodás hangja volt.Három perc után el is aludtam.


KOMIKAT KÉREK!!!

1. fejezet

itt az első fejezet!remélem ez a történetem is fog annyira tetszeni mint a másik:)komikat!!!!



/Emily szemszöge/



3 fájdalmas órán vagyok keresztül.De megérte.
-Kislány!-mosolygott Carlisle odaadta Esme-nek aki lemosta róla a vért , és bebugyolálta egy kis pólyába és felém nyújtotta.
-Hát szia!-vettem karjaimba.Ő nem sírt,nem úgy mint a fiúk.-erre a gondolatomra elmosolyodtam.A kislányom is rám mosolygott.-Tudod , hogy ki vagyok én?-kérdeztem,persze választ nem vártam.Ekkor megdöbbentő dolog történt.
-Mama!-hallottam meg vékony kis hangocskáját.Erre mind nekem mind Carlisle-nak és még Esme-nek is leesett az álla.A kisbabám csak mosolygott,ahogy látta a reakciónkat.
-Szeretnéd megismerni a családunk többi tagját?-kérdeztem mosolyogva.Ő bólintott egyet.Átadtam Esme-nek , aztán megpróbáltam felöltözni.Sikerült is,bár még mindig voltak fájdalmaim de mit sem számított.Megérte szenvedni ismét.Majd mikor rendbe hoztam magam,Esme vissza adta Natalie-t.Ez a név nagyon tetszik nekem és megfogadtam , hogyha lányom születik Natalie lesz a neve.Gyönyörű név.Carlisle kinyitotta a szobám ajtaját.Kint aggodalmaskodott az egész Volturi és Cullen klán is.De amikor megláttak minden aggodalmuk elszállt , és öröm valamint izgatottság vette át a helyét.Fiaim rögtön hozzám szaladtak.
-Mami had nézzem!-rángatta a ruhám alját Josh.
-Nem előbb én!-lökte arrébb Kevin.
-Ejnye Kevin!-szólt rá kedvesem,majd mellém állt és átkarolta a derekamat.
-Ő lenne a családunk legújabbik tagja?-kérdezte Natalie-ra nézve.
-Igen.Natalie.-suttogtam , de persze mindenki hallotta-És képzeld már ki is mondta az első szavát.Amikor megkérdeztem , hogy tudja e , hogy kivagyok, azt mondta , hogy mama.Pedig csak viccből kérdeztem.
-Húú okos a hugi!-mosolygott Alex.
-Bizony!-mosolyogtam vissza rá.
-Mi meg már aggódtunk mert nem hallottunk babasírást.-fújta ki megkönnyebbülten a levegőt Jane.
-Mert a fiúknak aztán volt hangjuk.-nevetett Alice.
-Az biztos!-nevetett egyszerre Felix és Emmett,mire fiaim felhúzták az orrukat.
Aro,Marcus és Caius lépkedtek felénk.
-Tündéri teremtés!-mosolyodott el Aro.
-Gyönyörű akárcsak az édesanyja!-cirógatta meg az arcát Caius.
-Csodálatos!-mosolygott Marcus.
-Mi is látni akarjuk.-rángatta tovább a ruhám Josh és Kevin.Leguggoltam hozzájuk.
-Ő itt a hugotok!-mosolyogtam rájuk.
-Neki is kék a szeme!-vette észre Josh.
-Tényleg nagyon szép!-helyeselt Kevin.
-Mama!És akkor most itt maradunk Volterrában?-kérdezte Alex.
-Még nem tudom.Egy kis ideig mindenképp.-néztem rá a lányomra.
-Mi is megnézhetjük?-kérdezte egyszerre Rosalie, Alice,Jane és Heidi.
-Hát persze!Lefektetem az ágyunkra és mindenki megnézheti!Csak arra figyeljetek le ne hempergőzzön róla!-mosolyogtam.Bevittem a szobánkba , és lefektettem a hatalmas ágyunkra.Mindenkinek a szívébe lopta magát a kis csöppség akárcsak annak idején a fiúk.Ilyenkor arra gondolok , hogy milyen szerencsés vagyok , hogy megadatott az a képesség , hogy a testem automatikusan használja az újraélesztő erőmet.Ekkor Santiago rohant be az ajtón.
-Királynő!Jöjjön gyorsan a trónterembe!Chelsie és Afton elkaptak egy Román kémet!-hadarta.
-Rendben de valaki vigyázzon Natalie-ra.
-Majd én!-mondta Jane.
-Nem Jane a te erődre szükségünk lehet!-intette le Aro.
-Mondanám , hogy mi vigyázunk rá de mi már egy hete nem vadásztunk.-mondta Carlisle.
-Én maradhatok!Az én erőmre úgysincs szükség, és nemrég vadásztam.-ajánlkozott Alec.Már őt és Jane-t is a gyerekeimnek tekintettem .
-Rendben!-mosolyogtam rá.



/Natalie szemszöge/




Mi?Hova mennek Anyuék?Anyut akarom!
Sírni kezdtem, mire egy fiú lépett mellém és felvett az ölébe.Csitítgatni kezdet.Az arcát nem láttam csak akkor amikor már nem könnyeztem.Rubint vörös szeme volt,barna haja és gyönyörű arca.Kedvesen mosolygott rám.Én pedig megöleltem.
Egy idő után visszafektetett az ágyra.
-Tehát érted amit mondok?-kérdezte mire én csak bólintottam.
-Én Alec vagyok!-nyújtotta oda a mutatóujját nekem , mire én megfogtam és megráztam.
Engem , hogy is hívnak?A csudába pedig a mami mindig mondogatta.
Látta , hogy elgondolkodom.
-Natalie?-kérdezte,mire én heves bólogatásba kezdtem.Kedvelem ezt a fiút.Ahogy a többi családtagomat is,bár őket nem ismerem még annyira.De abban biztos voltam , hogy nekem van a világon a legszebb anyukám.



/Emily szemszöge/


-Emily most miért nem használhattam az erőm?-duzzogott Jane.
-Mert fájdalom nélkül is megtudtuk amit akartunk.-válaszolt helyettem Aro.Tudják , hogy nemszeretem az erőszakot-És így legalább nem ijesztettük el a Volturitól , hanem lett egy új katonánk.-magyarázta tovább.
Amikor visszaértünk a szobába Natalie csilingelő hangon nevetett Alec-kal együtt.
-Ti meg min szórakoztok ilyen jól?-kérdeztem mosolyogva,mire Natalie felemelte a kettétört csörgőt.Így már mindent értettünk.


KOMIKAT!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!